Miért sírunk a dalokon?

Talán sokan emlékeznek még arra a pillanatra, amikor a fiatal brit énekesnő, Adele bezsebelt hat Grammy-díjat, hármat a Rolling In The Deep című daláért. Valójában azonban a Someone Like You hozta meg számára a világhírt, mely dal szinte garantáltan könnyekre fakasztja a hallgatóságot.

A kutatókat régóta foglalkoztatja, mik azok a jellegzetességek egy zeneműben, amelyektől a dal mindenkit megríkat.

John Sloboda brit pszichológusnak egy 20 évvel ezelőtt végzett kísérlet segítségével sikerült azonosítania néhányat e jegyek közül. Kutatásában arra kérte a zenerajongókat, hogy pontosan mutassanak rá a dalok azon részeire, amelyektől libabőrösek lesznek, vagy könnybe lábad a szemük.

Miután az alanyok húsz könnyfakasztó részt választottak ki, Dr. Sloboda elemzése alapján kiderült, hogy tizennyolc ugyanazt a zenei eszközt, az úgynevezett előkét (appoggiatura) tartalmazta, amely éppen csak annyira ütközik a dallammal, hogy enyhe disszonanciát hozzon létre.

Martin Guhn, a British-Columbiai Egyetem pszichológusa a Wall Street Journal lapnak elmondta, hogy ez az eszköz feszültséget idéz elő a hallgatóban. Amikor a hangok visszatérnek az előrevetített dallamhoz, a feszültség feloldódik, és jó érzéssel tölti el a hallgatót. A hallgatóság a feloldódás e pillanatában érzi a lúdbőrös élményt. Amikor pedig több ilyen előke következik egymás után, ez a feszültség és feloldódás körforgását idézi elő, ami még erőteljesebb hatást fejt ki. Ekkor fakadunk könnyekre. A Someone Like You is az appoggiaturához hasonló díszítésektől hemzseg.

A kontextustól függően az érzelmi izgalom pozitív és negatív, vagyis örömteli és szomorú is lehet. Ez viszont a következő kérdést veti fel: ha a Someone Like You szomorúsággal tölti el a hallgatóságot, miért ilyen népszerű?

Tavaly a McGill Egyetem idegtudósai arról számoltak be, hogy az érzelmileg intenzív zene ugyanúgy árasztja el az agy jutalmazási központját dopaminnal, mint az evés, a szex és a kábítószerek. A kutatócsoport Dr. Robert Zatorre vezetésével kimutatta, hogy a zene által kiváltott lúdbőrözés mértéke a felszabaduló dopamin mennyiségével függ össze, még akkor is, ha a zene szomorú. Ez pedig arra utal, hogy minél érzelmesebb egy dal (legyen akár szomorú, akár vidám), annál inkább sóvárognak utána a hallgatók, pontosan úgy, ahogyan a függők az anyag után sóvárognak.

E tanulmányok eredményei alapján Michaeleen Doucleff azt írja, Adele és dalszerző társa, Dan Wilson, nemcsak egy tökéletes könnyfakasztót hoztak létre, hanem a kereskedelmi siker receptjére is ráleltek. „Szabadítsd fel a könnyeket és a libabőrt apró meglepetésekkel, füstös hangszínnel és szívhez szóló szöveggel, aztán dőlj hátra, és várd meg, amíg a dopamin hatására visszatérnek a hallgatók még többért” - írja Doucleff.