Sziklakertet szeretne? Megmutatjuk hogyan lesz a legszebb!

Milyen sziklakertet építsünk?

Gondos kezeléssel, ápolással a száraz, meleg nyári idő beköszöntéig kellően megerősödnek a növényeink a sziklakertünkben.

A sziklakertünkbe az őszi ültetés is indokolt, ennek az ideje augusztus vége, szeptember közepe, a téli fagyok beállta előtt így szintén begyökeresednek a növények. Ültetéskor vigyázzunk, hogy ne kerüljenek mélyre a gyökerek, és a gyökérnyak szabadon maradjon.

Ültetés után húzzunk tiszta murvát a tövek mellé, hogy a növényeket megvédjük az öntözés beiszapoló hatásától. A kőrepedésekbe, a száraz falak réseibe leghelyesebb kora tavasszal telepíteni a növényeket. A cserépben előnevelt, erős gyökérzetű évelők gyökerét előbb elhelyezzük a sziklarésben, aztán sziklakerti földdel óvatosan betömködjük, vigyázva, hogy épen maradjon.

A hagymás, gumós növényeket ősszel ültessük ki

Amelyik igényli, annak téli takarásáról gondoskodjunk, de a takaróanyagot tavasszal gondosan távolítsuk el. Gyakori hiba a sziklakertek betelepítésénél a túlültetés. A sok növény gyakran azt a látszatot kelti, mintha kertünk már készen volna, pedig a növények növekedésük során elültetéskori méreteik többszörösére fognak nőni.

A sziklakertbe érés után kell elvetni azokat a magvakat, amelyek hamar elveszítik csíraképességüket, így a boglárkaféléket, pipacsféléket, ibolyaféléket, kankalinféléket.

Ősszel vetjük azokat a növényeket, amelyeknek a vetéstől a kelésig hosszabb időre van szükségük. Ilyenek a fészkesvirágzatúak, az ernyősvirágzatúak, és a lenfélék.

Tavasszal vetjük azokat a magvakat, amelyek sokáig megtartják csíraképességüket és gyorsan kelnek. Ilyenek a szegfűfélék, a keresztesvirágúak, az ajakosok családjába tartozó növények.

A sziklakerti évelők magját cserépbe, ládába vagy szabadföldbe vessük. A nagyobb, és könnyen csírázó magvakat a szabadba vessük.

A havasi és az alhavasi növények magvetése

Magjukat mindig ősszel, ládába vessük, rostos, szitált lombföldbe. A bevetett ládákat erre a célra elkészített mélyágyba helyezzük ki, üveg alá. Az első hóeséskor a ládákra 20-30 cm vastag hóréteget lapátoljuk, majd helyezzük vissza a melegágyi ablakot, burkoljuk körül, és takarjuk be az ágyat, hogy a hó el ne olvadjon. Február végén takarjuk ki az ágyat, ekkor olvad el a hó. A csírázáshoz a téli alacsony hőmérséklet szükséges. Az így kezelt magvak tavasszal nagy százalékban csíráznak.

A kikelt növényeket szükség szerint egyszer vagy kétszer áttűzdeljük ládába vagy cserépbe, jól elkészített kerti földbe. A növényeket az időjárástól függően árnyékoljuk és öntözzük. A megerősödött palántákat 4-6 leveles korban szabadba, speciális tenyészágyakba, drénágyakba ültetjük ki.

Drénágy építése:

Építése egyszerű: a földet 40 cm mélyen kiemeljük. A vízelvezető réteg az alapra 10-30 cm vastagon, nyeregtetőszerűen felhordott kő- vagy tégladarabokból épülettörmelékből készül. Erre kerül a 20 cm vastag földréteg, amelynek összetétele lombföld és kőzúzalék. A földkéreg nem mosódik le, ha az ágyak szélét kőszegéllyel burkoljuk. A karógyökeret képező fajokat, amelyek kevés oldalgyökeret fejlesztenek, mint a kökörcsin, vagy a tavaszi hérics, kiültetésik egyesével cserépben neveljük.