A táskamánia vállalható

A táska, ami után megfordulnak az utcán. Ez az érzés repíti a fellegekbe a hölgyeket, akik a szemrevaló táskák tucatját tartják becsben és a gardróbjukban. Ez lenne a táskamánia?

Magabiztosság és táskamánia

A női táskákkal elég sokat foglalkoznak a férfiak is, hát még a hölgyek! Az urak számára a világ egyik legrejtélyesebb dolga az, hogyan tudnak a nők olyan sok - természetesen mérhetetlenül fontos - apróságot és kelléket belezsúfolni egy szemrevaló, de szemérmetlenül pici retikülbe. Valószínűleg még kislány korunkban eltanultuk a trükköt Mary Poppinstól...

A táskamánia valójában nem más, mint a részletekre való összpontosítás és a harmónia szeretete. Csupán ez a fajta fegyelmezett figyelem lehet a magyarázat arra, miért van szükség egy újabb csinos táskára, ha a ruhatárunkat sikeresen bővítettük egy extravagáns ruhával. Vagy egy édes topánnal, ami utánunk kiabált az üzletből. Az összhang varázsa.

Ennek megtalálásával kell a legtöbb hölgynek szembenéznie nap, mint nap. Azzal pedig nincs mindenki tisztában, mennyire nehéz feladat ez.

A magabiztos nő csodákra képes. Tehát, ha ezt az érzést sikerül elérnie valakinek, az mindenképpen figyelmet érdemel és törekedni kell ennek fenntartására. A magabiztosság pedig gyakran adódik abból, hogy a tükörbe nézve meg vagyunk elégedve önmagunkkal, melyet a környezetünk szintén megerősít és kellően értékel.

Ezek után próbáljuk meg ezen a szemüvegen keresztül szemlélni azokat a hölgyeket, akik kétségbeesett tekintettel szemeznek egy csodás táskával. Eközben bennük harc dúl, mivel a tét nagy: a tökéletes összhang elérése.

Mindennek ára van. Néha viszont első pillantásra túl drágának tűnhet az a táska, amibe már a kirakatban meglátva beleszerettünk. Ilyenkor pedig hajlamosak vagyunk belekezdeni a mérlegelésbe és az „ész érvek” gyártásába, hogy miért is lesz tökéletes a kollekciónkba ez az értékes darab.

Legbelül minden nő érzi, vétek lenne otthagyni azt a gyöngyszemet, és megküzdeni a tudattal, valaki más kaparintja meg. Végül a legmeggyőzőbb érv, hogy szerencsénkre ez a táska tökéletesen passzol ahhoz a cipellőhöz, amit a minap találtunk - ráadásul potom pénzért - így igazán megengedhetjük magunknak ezt a némileg magasabb összeget.

Másrészt, pénzben nem kifejezhető az öröm és elégedettség érzése, melyet az új darabok viselete vált ki belőlünk.

Megnyugodhatnak a hölgyek, akik magukra ismertek, mert nincsenek egyedül. Tagadhatnánk, de minden nő érzett már ilyet és vágyik erre. Néha valóban érdemes a kisördögre hallgatni. Amennyiben egyre gyakrabban jelenik meg a vállunkon az új cimbora, szabjunk magunknak saját határokat és azok megtartására törekedjünk.

Ha ezt megtesszük, nem ér minket meglepetés a számlák befizetésénél, vagy a közértben. Vagyis, ha a kezdetekben ésszerűek vagyunk, a mindennapokban engedhetünk a kísértésnek.