Perfekcionizmus: az önérzet depresszió-ellenes?

A kellő öngondoskodás megvédhet a káros hatástól

Sokakat kimondottan segít a perfekcionizmus, legalábbis jó lehetőség arra, hogy tökéletesen előadják magukat – például állásinterjún. Ugyanakkor egy zsémbes, önkritizáló belső hang, mely a boldogságérzet útjában áll és depresszió lehet a vége. Hogyan lehetne felülkerekedni rajta?

A szenvedélyes, maximalista hozzáállás, a részletekre való precíz odafigyelés a legtöbb esetben önfejlesztő, s remek munkához vezet. Ugyanakkor, a túlzott hibára fókuszálás éppen az ellenkezőjét éri el – és befolyásolja teljesítményünket.

A perfekcionizmus ilyen:

nemcsak végtelen halogatást, lekésett határidőket és kevesebb produktivitást eredményezhet. Egy kutatás szerint ez a túlzásba vitt önkritika depressziókialakulására is hajlamossá tesz – s ez nem is kétséges.

Amennyiben valakiben ott él egy hang, mely folyamatosan összehasonlítgat mindent, amit csinálunk, egy állandóan változó színvonallal, agyunkban frusztráció, harag, s állandó elégedetlenség ver tanyát magunkkal szemben.

Hogyan lehetne ezt a perfekcionizmusba hajtó belső hangot lecsendesíteni? Egy új tanulmány szerint van módja.

A Sydney-i Ausztrál Katolikus Egyetemen Madeleine Ferrari által vezetett kutatás a perfekcionizmus, a depresszió és az önérzet közti kapcsolatot vizsgálta két csoportban: egyik serdülőkből, a másik felnőttekből állt.

Azt akarták látni, vajon az önérzet gyengítette vagy mérsékelte a perfekcionizmus és a depresszió közti, már eleve lefektetett kapcsolatot. Eredményeiket a PLOS One szaklapban közölték.

Az önérzet fontos szerepet tölt be

Madeleine Ferrari és kollégái 542 tinédzsert és 515 felnőttet kértek meg, hogy töltsenek ki kérdőíveket, melyek lehetővé tették számukra, értékeljék önértékelésüket, perfekcionizmusukat és depressziójukat. Általánosságban a tinik 14, a felnőttek 25 évesek voltak.

A mérsékelt analízis alkalmazásával a kutatók kiderítették, hogy az önérzet, az önelégedettség gyakorlása következetesen csökkenti a káros perfekcionizmus és a depresszió közötti kapcsolat erősségét, mindkét csoportban.

A tanulmány szerzői szerint mindkét korcsoportban megfigyelhető volt, hogy az önérzet mérsékeli az összefüggést. Vagyis, az önérzet beavatkozása hasznos módja lehet a károsan ható perfekcionizmus hatásainak aláaknázására, ám további kutatások is szükségesek, hogy e lehetőséget teljes mértékben értékelhessék.

Az önérzet jelentős pszichológiai eszköz: azok az emberek, akik kedvesebbek magukhoz, kutatások szerint rugalmasabbnak bizonyulnak és könnyebben épülnek fel a különféle traumák után is.

Az önérzet lényege a szerzők szerint az, hogy a személyiség nyitottabb, gondoskodóbb és kedvesebb magával szemben, ítéletmentesen és megértően viszonyul saját magához. Felismeri, hogy az egyén tapasztalata része a közös emberi tapasztalatoknak.