A zenélő erdők: híres bambuszligetek

Bambuszokkal elsősorban a belőlük készült dísztárgyak, bútorok kapcsán találkozunk, illetve kisebb, nemesített változataikat szobanövényként is használjuk itthon.

A bambuszok eredetileg Északkelet- és Délkelet-Ázsiában, illetve Északkelet-Ausztráliában őshonos perjefélék, amelyek elérhetik a 20 méteres magasságot is, ezért sokan tévesen fának nevezik ezeket a növényeket.

Az UNESCO több bambuszerdőt is a világörökség részévé tett, és ezek az erdők nem csak mint látványosságok egyedülállóak – bár az égigérő bambuszok között átszűrődő fény igazi varázsvilág hatását kelti –, de a hangjuk is egyedülálló: a szél úgy süvít a bambuszlevelek és –szárak között, hogy ezzel egy sajátos, nagyon nyugtató muzsikát hoz létre, mintha egy hatalmas pánsípon játszanának.

A Japán Kyoto-tól nem messze található a saganói bambuszerdő, amely a maga 1600 hektáros területével igazi turistalátványosság, amelyet a zenélő erdőként is ismernek, és amelyet Japán az ország száz megőrzendő természeti hangja közé választott. A kínai Qionglai és Csiacsin hegységekben is olyan bambuszerdők bújnak meg, melyek a világörökség részét képezik: a több mint 9500 km2-es erdők káprázatos látványuk és hangjuk mellett azzal érdemelték ki ezt a címet, hogy a legnagyobb összefüggő élőhelyet is nyújtják az óriáspandának.

Szerencsére nem kell egészen Ázsiáig utaznunk, hogy élvezhessük ezeknek a különleges növényeknek a hangját: hazánkban, Gyulán található ugyanis Európa egyik legnagyobb bambuszgyűjteménye, Nagy László 2000 m2-es bambuszkertje, ahol 102 bambuszfajt nevel az 1980-as évek vége óta.