Súlyos tagadásban élnek a túlsúlyos édesanyák

Jó húsban van, vagy már kövér? Kicsinek is sportosan vékony, vagy éppenséggel sovány? Az őrületbe lehet kergetni – pláne az első gyermekes – szülőket a baba méreteinek minősítgetésével. Van, aki szerint a jó hurkás baba az igazán egészséges, az képes csak minden betegségen pillanatok alatt túl lenni, mások éppen ellenkezőleg, már ilyenkor is a poronty szívét, csontjait féltik a jelentős méretek miatt. Szülőtől függ, hogy mit tart már ijesztőnek, illetve mi számára az elvárás, hasonlóan ahhoz, ahogy néhány hibájától függetlenül mindenki szépnek tartja a saját gyermekét, még akkor is, ha szegénykém nem a legjobb adottságokkal született.

Az Egyesült Államok egyik kutatócsoportja annak próbált utána járni, vajon mi okozza azt, hogy a felesleggel kínlódó anyukák egy részének gyermekei is kövérebbek a kelleténél. Hiszen a helyzet előidézője lehet genetikai, társadalmi (benne például a nem megfelelő étkezési szokások), esetleg pszichés alapú. A St. Louis-i Washington Egyetem kutatói 230 testtömegével küszködő szülőt vizsgáltak, akinek 3-5 év közötti gyermeke van. A kutatás eredményéről beszámoló Independent című brit lap szerint a túlsúlyos édesanyák 41 százaléka vélte úgy az átlagnál jóval húsosabb gyerekéről, hogy teljesen egészséges. Mindössze minden ötödik duci mama látta ducinak a valóban elhízott gyereket.

Viszont csak a válaszadók három százaléka becsülte túl gyermeke súlyát. Vagyis a duci szülők jelentős része nem látja problémásnak gyermeke többletkilóit, és csak néhányan érzik leszármazottjukat kövérebbnek annál, mint ami a valóság. A kutatók megállapítása szerint az átlagos testtömegindexű emberek körében sokkal kisebb a gyermekük méretbeli problémáit alulbecsülők aránya.

A kutatók arra is kíváncsiak voltak, vajon a gyerekek evés közben néznek-e televíziót. Hiszen a többlet kalóriabevitel ilyen esetekben adódhat abból is, hogy a gyerek nem figyel oda az evésre, illetve teste jelzéseire étkezés közben. Mint kiderült, nem feltétlenül ez áll a háttérben, hiszen a válaszadók 60 százaléka mondta azt, hogy sosem, vagy nagyon ritkán kapcsolják be a tévét evészetek idején. 100-ból csak hárman törik meg a csendet minden egyes alkalommal a távkapcsoló megnyomásával. Arra is rákérdeztek, vajon a szülő erőltet-e még pár falatot porontyába, ha ő úgy ítéli meg, hogy a gyerek nem evett eleget. A válaszokból az derül ki, hogy a túltápláltság erre a hozzáállásra sem fogható, hiszen 52 százalék sosem, vagy nagyon ritkán jár el így. Csak a résztvevők közül minden tizedik teszi ezt folyamatosan.

A kutatás egyik készítője, Rachel Tabak azt mondta, a súly alulbecsülésének ilyen nagy aránya valószínűleg abból adódik, hogy nagyon homogén volt a minta. Abban az esetben, ha a ducikon kívül nagy számban lettek volna átlagos testalkatúak is a kikérdezettek között, vélhetően már másként alakulnak az arányok. “Az is némi aggodalomra adhat okot, hogy a kutatás szerint akiknek súlyproblémáik vannak, kevéssé figyel erre föl saját maga, majd pedig gyermeke esetében, ami előrevetíti, hogy a következő generációknál is hasonló problémák merülhetnek fel.”