Egészségesek-e a gyümölcseink? - Mennyire kell félnünk?

Félezer termelő megkérdezésével végzett felmérést a növényvédőszer-használati szokásokról a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara.

A kutatás eredményeinek ismeretében elmondható, hogy pánikra ugyan nincs ok, de mindenképpen ráfér a szakmára a tájékozódás, a fiatalítás és a tévhitekkel szemben a hiteles információforrások követése. Megoldást jelenthetnek továbbá a biztonságosabb biológiai növényvédőszerek, különösen a laikus hobbikertészek körében.

Egyre jobban foglalkoztatja a közvéleményt, hogy a fogyasztók asztalára kerülő zöldségek és gyümölcsök milyen növényvédőszeres kezelést kapnak növekedésük során, és ebből kerülhet-e valamennyi az emberi szervezetbe.

Évről évre fellángol a vita, hogy milyen minőségű áruval találkozhatunk a hipermarketekben vagy a vásárcsarnokokban. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a termelői piacok és a házi értékesítésből származó portékák. Az élénkülő falusi turizmusnak köszönhetően pedig folyamatosan erősödik az a meggyőződés, hogy aki a magának termelt mennyiségből értékesít, az bizonyára semmilyen növényvédőszert sem használ, így tökéletesen egészséges termény garantálható náluk. A szkeptikusok viszont éppen ennek ellenkezőjét állítják: aki néhány parcella földből és alkalmi piacozásból kell megéljen, az a kiszolgáltatottság miatt nem lesz rest olcsó, de brutális hatású szerekhez nyúlni, ha azt éppen szükségesnek látja, annak érdekében, hogy megóvja terményét.

Ezt a helyzetet igyekezett tisztázni a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara, amikor saját adatbázisán kertbarát-egyesületek, gazdálkodói szervezetek, profi- és hobbikertészek körében indított útjára egy szakmai kérdőívet. A kutatás kifejezetten a növényvédőszer-használati szokásokat, a szerekkel kapcsolatos előítéleteket, a szakmai gyakorlatot illetve az általános gazdálkodói paramétereket firtatta. A kérdések vizsgálták, hogy mennyire szabálykövetők a szerhasználatban a magyar kertészek, mennyi energiát áldoznak arra, hogy lépést tartsanak a szakmai követelményekkel, illetve milyen forrásból informálódnak az újdonságokról.

A legfontosabb problémát az előírások be nem tartása, a túladagolás, illetve a nem megfelelő módon történő kihordás okozhatja. „Amennyiben szakszerűtlen permetezés miatt nem fejtheti ki a hatását egy szer, mert nem a megfelelő helyre jut a növényen, és újbóli kezelést végez a gazda, esetleg túl is adagolva, majd pedig a kezelés után előírt türelmi időt meg sem várva viszi értékesítésre terményeit, akkor halmozottan károsító hatást érhet el a fogyasztónál.” – figyelmeztet Zsigó György növényvédő mérnök.

A mindösszesen 527 beérkezett válasz alapján rögtön elmondható, hogy a növénytermesztő szakmában az átlagéletkor az egyébként is öregedő társadalmunkhoz képest is különösen magas. Noha internetes kérdőívet kellett kitöltenie a meginvitált gazdálkodóknak és kertbarátoknak, ami elvben lefele torzította volna a korfát, mégis a kitöltők több mint fele 50 évnél idősebb volt, harmada 25 évnél régebben űzi a szakmát. Az ország egészét lefedő mintában ugyanúgy szerepeltek változatosan néhány száz négyzetméteres, illetve több tucat hektáros területen gazdálkodó kertészek is, így egyenletes eloszlású mintán lehetett vizsgálni a szerhasználati szokásokat.

A növényvédőszerekkel kapcsolatos attitűdvizsgálat három kérdéskörre terjedt ki: milyen mértékben ismerik el véletlen vagy szándékos eltéréseiket a szerhasználatban, mennyire korszerű a tudásuk a növényvédelemről, és miként vélekednek a növényvédőszerek hatásáról. Minden kérdésnél 0 és 5 közötti értékekkel mérték a helyeslést és az egyet nem értést. A legkritikusabb kérdés esetében, miszerint két-háromszoros adagolástúllépés is belefér-e a mai növényvédőszereknél, a válaszadók átlaga 1,26-ra jött ki. Ez nem tűnik soknak egy ötös skálán, azonban érdemes az értékek eloszlását is vizsgálni: a túladagolást csak a válaszadók fele utasítja el kategórikusan, míg az ötöde kisebb nagyobb mértékben egyetért ilyen mértékű túladagolással is.

A kutatás három jellegzetes felhasználói profilt különböztetett meg a válaszok alapján. A „profi gazdálkodók” elsődleges megélhetési forrásként tekintenek a földre, és nagyobb területen, jelentős kiadások mellett használnak szereket. A „piacjárók” csak nyugdíjuk kiegészítéseként, vagy más megélhetési forrás hiányában termelnek, jellemzően saját ingatlanjukhoz kapcsolódó kertekben, öröklött termelési gyakorlatokat követve. A „hobbikertesek” inkább saját fogyasztásra, vagy ismerősi körnek termelnek, rekreációs, vagy keresetkiegészítési céllal, körükben vegyesen vannak nyugdíjasok és fiatalabb középkorúak is.