A szokásosnál korábban kezdett virágzásba a Körös–Maros Nemzeti Park szikes pusztáin a védett erdélyi útifű.
Ez a fehér füzérvirágzatú növény (Plantago schwarzenbergiana) általában május–júniusban bontja szirmait. Ha csapadékos az ősz, akkor szeptember–októberben másodvirágzás is előfordul. A szikes gyepekhez, ürmös, padkás szikesek növényvilágához kötődik. A Tiszántúlon gyakori faj, a Körös–Maros Nemzeti Parkban is majdnem mindenütt fellelhető.
Az erdélyi útifű felfedezése a kiváló erdélyi flórakutató, a porosz származású Ferdinand Schur (1799–1878) éles szemét dicséri.
Mivel a kedvező termőhelyeken több milliós tőszámban is előfordul, virágzáskor hófehér lepelként borítja be a gyepeket. Ilyen szép látványban lehet most részük például azoknak, akik ellátogatnak a Kígyósi-pusztára. Ezt a növényfajt a 19. században írta le egy porosz származású botanikus Erdélyben, a Torda környéki sós talajokon, innen származik a neve is. Később Magyarországon, az Alföldön is megtalálták, s ma már ismerik a Román-Alföldről és a Fekete-tenger környékéről is. Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.