Gorillagének segítenek a lelki betegségek kutatásában

Gorillagének géntérképe

Egy 11 éves Susie nevű nyugati síkvidéki gorilla vérét elemezve minden eddiginél pontosabb géntérképet készített a fajról a Washingtoni Egyetem kutatócsoportja.

A majom az ohiói Colombus állatkertjében él, és DNS-e segített lefedni a 2012-ben publikált első gorillagéntérkép számos fehér foltját.

Az új kutatás megállapította, hogy az emberszabásúak és az emberek még közelebb állnak egymáshoz, mint ahogyan korábban hitték; csupán 1,6 százalék az eltérés a gének között.

Susie genomja azt is elárulta, melyek azok a területek, ahol különbség van a két faj között. Ezek többek között az immun- és szaporító szervrendszert, valamint a szenzoros érzékelést érintik.

A haj, a körmök és a bőr kulcsfontosságú fehérjéje, a keratin is másként képződik, de a vércukorszintet szabályozó inzulin hormon termelése is eltér.

A fajok közötti különbségek segíthetnek pontosan azonosítani az emberi genom olyan szakaszait, amelyek a jobb kognitív képességekért, összetett nyelvhasználatért felelnek – emelte ki a kutatást vezető Christopher Hill genetikus.

Ezzel azokat a kutatásokat is segítik, amelyek a viselkedési és neurológiai betegségek genetikai alapját próbálják felderíteni – tette hozzá.

A Washingtoni Egyetem laboratóriumában az emberek és az emberszabású gorillák, csimpánzok, orangutánok és bonobók génjeit összevetve igyekeznek minél teljesebb differencia-térképeket készíteni.

A legfrissebb kutatások szerint a gorillák és emberek evolúciója valamikor 8,5-12 millió évvel ezelőtt vált el egymástól.

A gorilla nem tagjai főként Közép-Afrika trópusi esőerdőiben élnek, síkságokon és hegyvidékeken egyaránt. A gorillák az emberszabásúak legnagyobb képviselői, a kifejlett hímek súlya akár a 200-250 kilogrammot is elérheti.

Ébrenlétük felét hajtások, bambuszrügyek, és különféle gyümölcsök fogyasztásával töltik. Populációjukat csupán az ember veszélyezteti, illegális vadászatukkal és élőhelyeik elpusztításával.