Testvérem születik, most mi lesz?

Mi az, amitől legtöbbször félni szoktunk? A számunkra ismeretlen helyzetektől. A kistestvér érkezése alaposan megváltoztathatja a nagyobbik gyermek viselkedését.

Mit tesz velünk a félelem? Például visszahúzódóvá, vagy éppen agresszívváválhatunk, esetleg túlzott jókedvvel, nyájassággal igyekezzük elpalástolni bizonytalanságunkat. Mi köze mindennek a kistestvér születéséhez? Nos, mindegy, milyen idősek vagyunk, az idegen körülmények, emberek hasonló reakciókat váltanak ki belőlünk, ezért a kistestvér érkezése alaposan megváltoztathatja a nagyobbik gyermek viselkedését.

Hirtelen osztoznia kell valakivel szülei szeretetén, törődésén és figyelmén. Már nem csak az ő kívánságait lesik, nem csak ő kap meglepetést, ezt bizony nem könnyű feldolgozni. Annak függvényében, hogy hány éves, és milyen vérmérsékletű gyerkőcről van szó, egyesek a legjobb formájukat hozzák -, nehogy kevesebb szeretetet és dicséretet kapjanak -, mások „élő” felkiáltójelként viselkednek, produkálják magukat, azt üzenve: „Figyeljetek rám”!

Ha a korkülönbség csekély, a nagy testvér elkezdheti utánozni a kisbabát, jelezve, hogy (legalább) ugyanannyi figyelemre számít, mint amennyit a csöppség kap. Rosszabb esetben elfojtja féltékenységét, ekkor testi tünetek is megjelenhetnek, vagy teret enged haragjának.

Mi a megoldás?

Egyszerűen beszélgess vele! Mi, felnőttek is akkor nyugszunk meg, akkor szabadulunk meg a félelemtől, és nyerjük vissza magabiztosságunkat, ha módunkban áll ismereteket szerezni az előttünk álló helyzetekről, és van időnk felkészülni azokra. Biztosítsd ennek lehetőségét gyermeked számára is! Nem könnyű a feladat, ha nagyon kicsi a korkülönbség, azonban ha legalább 2-3 évvel idősebb a nővérke vagy a bátyus, akkor már sok mindent megért.

Amint túl vagy az első trimeszteren, mondd el, hogy hamarosan megérkezik a kistestvére, akivel később majd nagyokat fog játszani, nevetni. Mindenképpen Tőled tudja ezt meg, máskülönben meginoghat a beléd vetett bizalma. Mesélj neki arról, hogyan fejlődik majd a baba a pocakodban -, ha a „nagy” testvér már tud olvasni, akkor ezt tárgyaló, gyerekeknek szóló könyveket is nézegethettek -, és arról is, mi történik, miután megszületik.

Apropó, szülés!

Lehet, hogy még Te is tanulhatsz újat; ha nagyobbik gyermeked több mint kétéves, világra jöttekor valószínűleg még nem találkozhattál a svájci nőgyógyászok által kifejlesztett, speciális szülészeti géllel, mely két évvel ezelőtt érkezett hazánkba. A gél természetes módon, a baba feje és a hüvelyfal között fellépő súrlódási erő csökkentésén keresztül fejti ki hatását, biztonságosabb, és kevésbé fájdalmas szülést tesz lehetővé, s már sok édesanya és kisbaba találkozását könnyítette meg.

A szülésről természetesen életkorának megfelelően mesélj a csemetédnek, ha érdeklődik, márpedig fog, hiszen biztosan felmerül benne a kérdés, hogyan fog kijutni a hasadból a kistesó. Szépen, apránként avasd be a tudnivalókba, és gondoskodj arról, hogy végig, a babavárás alatt legyenek olyan alkalmak, amikor a piciről beszélgettek. Bíztasd gyermeked arra, hogy bátran kérdezzen, ebből Te is tudni fogod, milyen gondolatok járnak a buksijában.

Azt is mondd el, hogy a baba eleinte sokat fog sírni, sokat kell majd vele lenned, és megeshet, hogy fáradtabb leszel, mint azelőtt, ezért jól jön majd, hogy ő már ilyen nagy és okos, mert tud neked segíteni. Könnyebben elfogadja a picivel járó „nehézségeket”, ha beszélgetsz vele arról, hogyhogyanteltek a napjaitok, amikor ő volt csecsemő. Oszd meg vele, hogy őt is nagyon vártad, hogy éjjel-nappal csak vele voltál, hogy bizony ő is sírdogált, és hozzá is fel kellett kelni éjszakánként, így nem éri majd váratlanul sem a pici viselkedése, sem pedig a tiéd.

Igyekezz bevonni őt a babavárás előkészületeibe, például, válasszatok együtt ruhácskákat, sőt, akár a névválasztásban is segíthet! Érzékeltesd vele, hogy fontos neked az Ő véleménye, kíváncsi vagy az Ő érzéseire, ez sokat segít a feszültség oldásában, s abban, hogy ő is örömmel várja testvérkéjét.