Mit jósol Simon-Júdás az őszre?

A magyar középkorban is számon tartott ünnep Simon-Júdás napja. Egyes vidékeken a Mihály-Vendel-Dömötör napokon kívül Simon-Júdás ünnepnapja volt a gazdasági határnap. Simon a favágók védőszentje, Júdás a tanácstalan, kétségbeesett emberek patrónusa.

A két apostol lett Hegyalja legkedveltebb szentje. Az Ő napjukon kezdett szüretkor kántálták, hogy "Akár haszon, akár kár, Simon-Júda a határ". Baranyában viszont időjósló napként tartották számon, mert a hideg ősz beköszöntét jelentette. Ekkor viszont így regéltek: "Eljön Simon, Júdás, dideregve fázik a gulyás!"

"Kövér ludakat jó pénzért eladok,

Vágom a fát, majdan tűzhöz futok,

Fürödöm, de asszonnyal nem hálok,

Tisztulok, mert jó - és eret vágatok!" - ezt tanácsolta egy régi rigmus az ősz és a tél közötti átmeneti időszakban, amikor a falun élő, gazdálkodással foglalkozó emberek már csak a ház körüli munkákkal foglalatoskodnak.

November jeles napjai közül az első nap IV. Gergely pápa óta az összes szent ünnepe, 2-a pedig a X. századtól összekapcsolódott a családok halottairól való megemlékezéssel, a családi temetőlátogatással. Több vidéken ilyenkor tartják meg a nagycsaládok évi találkozóját, amikor a faluból elszármazott családtagok is hazajönnek. Sok év óta a két ünnephez kötődő hiedelmek, szokások szétválaszthatatlanul összekeveredtek: a halottak nyugalma végett ilyenkor tilos volt varrni, takarítani, meszelni, mosni és élelmiszert télire eltenni. A tiltások sokfelé egész hétre érvényesek voltak, mint Tompán, a bácskai kis faluban, ahol a jövő évi termés miatt a legközelebbi hozzátartozók sírjáról halottak napján leszedték az elhervadt virágokat, kifőzték, és a levét a vetőgabonára locsolták. Hitük szerint ugyanis ez megvédi a növényt az üszögtől. Novemberben, bár a közelgő Márton madarai is közelebb húzódnak a településekhez - ezzel is jelezve a tél közeledtét - azért előfordulhatnak még szép napok is, amiket - főleg Baranyában - szent Márton nyaraként emlegetnek.

Szerző: Szigethy Emma