Nem szabad szünetet tartani az ellenük folytatott harcban, mert úgy járnak, ahogy tavaly én a sivatagi rózsámmal. A gonosz kis jószágok addig nyalogatták a hajtó virágrügyeket, míg azok elpusztultak, és örülhettem, hogy a pompás piros virágok helyett egyáltalán levelet hozott a növény.
Az idén már nagyon figyeltem. Észleltem a ravasz hangyákat, akik felvonultak az ágaskodó, virágzás előtt álló lonc hajtáscsúcsaira, hogy a zsenge tetvek egyetlen mézgacseppjét se mulasszák el.
A haszonkertben ilyenkor már vad, kontakt és felszívódó permettel kell fogadni a sok kárt okozó szívogató hadat. Szerencsére van választék levéltetű elleni szolidabb szerekből – a durvábbakat nem is említem: Actara 25 WG, Chess 50 WG, Cyperkill 25 EC Karate Zeon 5 CS, Mospilan 20 SP, Pirimor 50 WG, Sherpa, Teppeki 50 WG, Vektafidok, stb
De a ház körül illik óvatosabban védekezni!
Az első idei támadásukat kontaktszerrel vertem vissza, nevezetesen egy természetes piretrint is tartalmazó háztartási porozószerrel. Már a kilós tégely matricájától frászt kap az ember, de bízvást használható a kellemetlenkedő soklábúak ellen. Egyetlen hátulütője a rövid hatásidő, s az, hogy az eső elmossa. Sebaj, az egy kiló sokáig eltart.
Maga a kijuttatás hatékony technikája – ami jelen esetben nem pazarló módszert takar - innovatív megoldásra ösztönzi a felhasználót. Kellene egy ecset! Ezt a porba mártogatva be lehet pamacsolni a hajtást, rügyet. Két ecsetet találtam itthon, legkisebb lányom sminkpamacsát, ami nagyon alkalmas lenne, de állítólag egy ilyen több ezer forint.
Gyorsan el is zárták előlem, így győzött a családnak már sok örömet okozó, konyhai libatoll. Botrány nélkül megúsztam a sikeres tetűirtást, viszont szavamat vették, hogy legközelebbi piaci látogatásomkor veszek egyet.
Azóta egyébként leszegett fejjel járok, s ha lelnék egy jófajta madártollat, hazahoznám, csak mostanában másfele járnak a madarak.
Többféle növényeket dézsmáló tetű létezik. A parányi levéltetvek általában zöld színűek, de vannak sárga, barnás, vörös, sőt fekete fajok is. Ha csak kevés tetű van a növényen, akkor elegendő védelem az összeszedésük, slaggal lespriccelésük.
Ha a fiatal hajtások csúcsán megpillantjuk őket, a slag erős sugarával is elég arrébb tessékelni őket. Ez nem jelent végső megoldást, de sokszor ismételve előbb-utóbb elfogynak.
Találó a pajzstetű elnevezése. Ez a növények legveszélyesebb kártevője. A leleményes állatka a legfeljebb 2 milliméteres pajzs alá bújik. A kemény, fényes, viasszerű levelű növényeket kedveli. Ha kevesen vannak, akkor finoman le lehet vakargatni a növényről, be lehet kenegetni őket valamilyen krémbe, olajba mártott fültisztító pálcikával. Ha viszont sokan kapaszkodnak a leveleken, akkor csak a vegyszer hatásos ellenük.
A gyapjastetű rafináltabb: a szárak elágazásaira vagy a levelekre ragadt apró szöszök, „vattacsomók” alatt lapul. A pajzstetűhöz hasonlóan kell ellene védekezni, de ha a fertőzést követő 2-3 hónapon belül nem tűnik el, akkor a többi növény érdekében jobb, ha a megtámadott növény távozik.
A levéltetvek egyszerűen élnek. A nőstények párzás nélkül is sokasodnak: a hőmérséklettől és páratartalomtól függően 14-17-szer szűznemzéssel szaporodnak tavasszal és nyáron. Szerencse, hogy a nyári családfenntartó anyák (nem megtermékenyített nőstények) egy napon legfeljebb 20 utódot tudnak a világra hozni.
A gyapjas vértetű, mint sok más tetűfaj, képes gyorsan fejlődni a nyáron, és összeolvadó generációk sorát hozza létre. A teljességhez tartozik, hogy ritkán a nőstények egy része szárnyas, hím utódot is létrehoz. Ezek párosodnak a nőstényekkel, és tojásokat raknak a fák föld feletti részeire, ahol áttelelnek. A tél sem árt nekik, mert a szezon utolsó zsenge vértetűseregét a fa föld feletti gyökérnyaki, vagy a föld alatti gyökerére szüli az anyatetű.
Czauner Péter
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.