Plasztikai sebészet története - 2. rész

Bár a plasztikai sebészettel már - meglepő módon - az ősi Indiában is foglalkoztak, csak a 20. század elején lett igazán fontos a szerepe. Hogyan fejlődött a plasztikai sebészet az 1940-es évektől napjainkig?

Hihetetlennek tűnik, de a plasztikai sebészet története közel 4000 évre nyúlik vissza. Mégis, szerepe igazán csak a 20. században, az I. világháború után vált jelentőssé.

1946-ban eljött az idő, hogy megjelenjen egy tudományos folyóirat, kifejezetten a plasztikai sebészek számára. '46 júliusában immár megfogható formát öltött Amerikában a Journal of Plastic and Reconstructive Surgery, melynek ezt követően igen nagy szerep jutott az újabb és újabb ismeretek terjesztésében, mely mind az orvosok, mind a betegek számára előnyt jelentett.

1950-re a plasztikai sebészet teljes mértékben integrálódott az egészségügybe, és egyre több nyilvánosságot kapott. A koreai háború idején ismét nagyobb lépésekben fejlődött a rekonstrukciós sebészet - megjelentek a belső huzalozási technikák, valamint az arctörések helyreállítási technikái, a sebészek orvosolni tudták a nagyobb bőrsérüléseket és deformálódásokat is.

A modern plasztikai sebészet története valójában az 1960-as és 70-es években kezdett kibontakozni. A plasztikai sebészek az egészségügyi dolgozók élvonalába kerültek, köztük volt egy sebész, aki 1969-ben tiszti főorvos lett és egy olyan is, aki Nobel-díjat nyert.

Több jelentős tudományos fejlesztést hozott ez az időszak: megjelent például a szilikon nevű anyag, melynek népszerűsége egyre növekedett a plasztikai sebészeti eljárásokon belül. Kezdetben a bőr tökéletlenségeinek kezelésére használták, majd 1962-ben Dr. Thomas Cronin megalkotta az első szilikonból készült mell-implantátumot. A következő évtizedben a szilikont széleskörben használni kezdték, az arc és a test szinte minden részén.

A '80-as években az orvosok egyre inkább igyekeztek tudatosítani az emberekben a plasztikai sebészet adta lehetőségeket. Egyre több információ állt a nyilvánosság rendelkezésére, a gazdasági fellendülés pedig lehetővé tette, hogy a 80-as években a plasztikai sebészet egyre szélesebb körben elérhetővé váljon Amerikában.

A növekedés az 1990-es éveken is folytatódott, annak ellenére, hogy az egészségügyi reform okozott némi problémát - hirtelen csökkent a biztosító társaságok visszatérítése. Volt orvos, aki kénytelen volt csak plasztikával foglalkozni és olyan is, aki lemondott róla.

A szilikon használattal kapcsolatos vita meglepő módon nem csökkenti a műtétek számát - nem gátolja meg az embereket abban, hogy igénybe vegyék a kozmetikai beavatkozásokat. 1998-ban Bill Clinton amerikai elnök aláírta a törvényjavaslatot, mely tartalmazott egy rendelkezést, ami előírta, hogy a biztosító társaságoknak fedezniük kell az emlő-mastectomia költségeit és a mell-helyreállító műtétet.

A plasztikáztatás ma

A 2000-es években a plasztikáztatás népszerűsége robbanásszerűen megnőtt. Az orvostudomány fejlődése pedig lehetővé tette, hogy a sebészek olyan rekonstrukciós bravúrokat hajtsanak végre, amely még néhány évvel korábban is csak álom volt.

Felgyorsult a kommunikáció, a televízióban vagy az interneten pedig szinte bármilyen plasztikai műtét lefolytatása megtekinthető, az emberek alaposabban tájékozódhatnak felőle, ráadásul otthonról.

Jelenleg a legfontosabb tendencia a kevésbé invazív eljárások irányába történő elmozdulás, amelyek célja az öregedés látható jeleinek eltüntetése. A legnépszerűbb eljárások manapság az intravénásan használható anyagok, az arc-töltő anyagok, nevezetesen a botox. Becslések szerint csak az Egyesült Államokban 1.100.000 botox injekciót adnak be pácienseknek évente, és ez a szám folyamatosan növekszik.

Az ugyan vita tárgyát képezi, mennyire etikus a tévében bemutatni a különféle átalakításokat, plasztikai műtéteket - példák ezekre a plasztikai beavatkozásokat közvetítő reality-k, ugyanakkor ezen (népszerű!) műsorok megszüntetésére nem sok esély van. Nem kétséges, hogy az embereket ma minden eddiginél nagyobb mértékben foglalkoztatja a plasztikai sebészet.

Az információ-áradatnak köszönhetően jobban tisztában vannak annak kockázataival is, de ezek ellenére is rengetegen mondanak igent a plasztikai műtétre. Ma már a „megbélyegzés” sem igazán jellemző, ha valaki ilyen beavatkozáson esett át.

Szerencsére, a média is fokozottabban koncentrál az olyan esetek bemutatására, amikor egy embert valamilyen komoly baleset ért, vagy veleszületett probléma miatt szorul plasztikai beavatkozásra, életminőségének javítása érdekében. Ezek a történetek rámutatnak a plasztikai sebészet igazi előnyeire, arra, milyen szerencsések vagyunk ma, hogy van lehetőségünk az ilyen beavatkozásokra.

Plasztikáztatás Magyarországon

De vajon ma hazánkban mennyire népszerű a plasztikáztatás, és az eljárásokon belül melyik a leginkább keresett?

Dr. Falus György plasztikai sebész szerint a plasztikáztatás továbbra is népszerű Magyarországon - bár az utóbbi időben a gazdasági válság érezhető a páciensek számában is. „Sokan szeretnének a külsejükön változtatni, fiatalítani, de ezek a beavatkozások nem olcsók. A mai bizonytalan helyzetben a - korábban népszerű - kölcsönökkel nem mernek igazán számolni az emberek. Az igény, úgy érzem, meg lenne, csak sokszor a pénzszűke határt szab.”

A szakember továbbra is mellnagyobbítást tartja a legnépszerűbb műtétnek. A kisebb beavatkozások is előtérbe kerültek, amelyek nem olyan drágák, és sokat tudnak fiatalítani: így a botox vagy a ráncfeltöltés.

„Természetesen a "divatból plasztikázás" is mindig fontos, de akiknek szükségük van egy rendellenesség, sérülés kapcsán rekonstrukcióra, azok állami keretek között anyagilag nincsenek korlátozva” - tette hozzá Dr. Falus György.