Ültess Távol-Keletet a kertbe!

Japán a harmónia és a nyugalom birodalma, a japán kertek pedig a meditáció színhelyei. Boldog az, akinek a keze tele van virággal. - így szól legalábbis a japán közmondás, ami valljuk meg, igaz lehet.

A legfontosabb különbség az európai és a távol-keleti kultúra között, hogy míg ők a természetet figyelik, és annak tapasztalatait alkalmazzák a kertjükben, az európai kertkultúrában inkább az ember természetfeletti hatalma érzékelhető. Fontos a természetes jelleg megőrzése. A kertek központi eleme a víz, amely a tisztaságot jelképezi.

Használjunk erre vonatkozó jelképeket, de soha ne olyat, amit a természet önmagától nem hozna létre. Elképzelhetetlenek a négyszögletes tavak, a szökőkutak. A víz mellett jellemző még a sok köves felület. A sziklák a hegyeket, a kerti tó a tengereket mintázza.

Míg a kövek a változatlanságot testesítik meg, addig a növények az évszakok múlását jelzik. Egyszerre több tucat növényt ültetnünk ugyancsak természetellenes. Ne feledkezzünk meg a feng-shui művészetéről sem, az ember és környezete egyensúlyának megteremtéséről, aminek célja a harmonikusabb élet biztosítása számunkra. Ehhez nyújtanak segítséget a szépen elrendezett növények, fák, alakfák, bonsaiok. A legtöbb ember hallott már róla mégis komoly fogalomzavarokkal találkozhatunk. A bonsai nem speciális magból nevelt növény, hanem szép és különleges formájú fa, kis tálban. Nevelésükhöz rengeteg idő és türelem szükséges.

Magyarországon nyírfa, szivarfa, júdásfa, díszgalagonya, liliomfa, és a bordó levelű cseresznyeszilva javasolt. Az összképet a fák határozzák meg, nem az egynyárik, díszcserjék és színpompás évelők. Ezt a kertépítészeti stílust Magyarországon csak jelentős ráfordításokkal valósíthatjuk meg. Hazánkban csupán arra törekedhetünk, hogy japán hatású kertet alkossunk. Megismerkedhetünk viszont a japánkertek alapjaival, ha felkeressük a Margitszigetet vagy belépőjegyet vásárolunk a Fővárosi Állat- és Növénykertbe.