Főiskolások, akik hanyagolják a sportot!

Mikor a fiatalok főiskolai vagy egyetemi tanulmányaik miatt elköltöznek otthonról, nem csak a mama főztjét és a kedvenc kutyusukat hagyják maguk mögött, hanem igen gyakran a rendszeres testmozgást is.

A szakértők szerint jobban oda kellene figyelni erre a változásra, mert aki fiatalként inaktív, nagyobb eséllyel őrzi meg ezt a szokását később is. „A késői kamaszkorból a fiatal felnőttkorba való átmenet során jelentkezik a testmozgás legdrámaibb csökkenése” - hívta fel a figyelmet Dr. Matthew Kwan, a kanadai McMaster Egyetem kutatója. A testmozgásra felszólító kampányok általában a felnőtteket veszik célba. „Ez is nagyon fontos, de azt a csoportot célozza meg, akiknél a mozgásszegény életmód már kialakult. A kamaszkor vége az a kritikus időszak, amikor valóban hatásosan tudunk beavatkozni” - véli a kutató.

Egy nemrég elvégzett felmérés során 683 kanadai tizenévest követtek nyomon 12 éven át, a 12-15 éves korosztályból. A kutatócsoport Kwan vezetésével felfedezte, hogy 24 százalékkal csökkent a fizikai aktivitásuk, ahogy átléptek a fiatal felnőtt korba. Az American Journal of Preventive Medicine hasábjain megjelent cikk megmutatta, hogy a főiskolán vagy egyetemen továbbtanuló fiúk körében a legnagyobb a csökkenés mértéke. Kwan szerint ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a középiskola befejezése után nagyon kevés lehetőségük marad a szervezett sportolásra.

"A csapatsportok és egyéb mozgásos tevékenységek csökkennek, vagy teljesen megszűnnek. A főiskolások számára a tanulás sokkal fontosabb lesz. A társasági életük is hozzájárul, hogy mással töltik a szabad idejüket” - magyarázta Kwan. A lányok már a középiskolában sem mozognak annyit, így náluk a visszaesés enyhébb mértékű. „Valószínűleg náluk korábban következik be a sokkal mozgásszegényebb életmódra váltás.”

A mozgáscsökkenést összevetették a veszélyes viselkedésformákkal (dohányzás, italozás), és kiderült, hogy míg a káros szenvedélyek tetőznek a korai felnőttkorra, a fizikai aktivitás folytatja mélyrepülését, ráadásul kicsi az esélye, hogy valaha is visszatér a kívánt szintre később. Dr. James Pivarnik, az Amerikai Sportorvos Szakkollégium (ACSM) egyik szakértője elmondta, nagyon sok múlik az oktatási intézményen is. „Az egyetem, ahova jár, rendelkezik-e megfelelő infrastruktúrával a szervezett testgyakorláshoz, van-e fitneszközpontja?” - tette fel a kérdést Pivarnik, a Michigani Állami Egyetem sportorvosa. „A felszereltség nagyban hozzájárul ahhoz, hogy mennyit sportolnak a hallgatók. Ezt akár a hallgatókat toborzó reklámba is be lehet venni.”

A sokkal mozgásbarátabb egyetemi városok érdekében Pivarnik javasolta, hogy a felsőoktatási intézmények nézzenek körül, máshol hogy működik mindez, majd indítsák be a folyamatot. „A gyalogos járdák, parkolóhelyek átrendezésével, a létesítmények elérhetővé tételével mindez megvalósítható. Nem elég azt mondani, hogy sok millióra van szükségünk, ötletekkel kell előállni.” Azt is megjegyezte, hogy sok egyetem csak a versenysportolók számára tartja fenn a tornatermeket, sportpályákat, de azokat meg lehetne nyitni a többi diák előtt is.