2011 az arcátültetések éve volt

Egy, a New England Journal of Medicine című szaklapban nemrég megjelent cikk három, a tavalyi évben végzett teljes arctranszplantációs esetről számol be az első vizsgálatoktól kezdve egészen a gyógyulási fázisig.

A három beteget bár csak 1-es, 2-es és 3-as betegként említi a cikk, a képek alapján nem nehéz felismerni Dallas Wienst, Charla Nasht és Mitch Huntert, akiknek a Brigham and Women's Kórházban végzett műtéteiről sokat olvashattunk a tavalyi évben.

A nagyfeszültségű áramütést elszenvedett Wiens elveszítette látását és szaglását, a csimpánztámadás áldozatául esett Nash arcát a felismerhetetlenségig eltorzította a támadó állat, Hunter pedig, aki egy autóbalesetben égett meg, orrát, ajkait és szemét veszítette el.

Az eljárásokat több lépésben végezték az adott területre specializálódott szakértők, a transzplantációra való felkészítéstől kezdve a donorszövet elkülönítéséig. Bár a műtétek rendkívül összetettek voltak és az eljárások során az orvosok rengeteg vért és immunszupresszánst használtak fel, a betegek viszonylag gyorsan gyógyultak.

Wiens a műtétet követő harmadik napon visszanyerte szaglását, négy hónap múlva pedig ajkának érzőidegi funkciói is visszatértek és arcának jobb felét is részben képes volt mozgatni. Nash két hónappal a műtét után már száján és orrán lélegzett, Hunter pedig a műtét után négy nappal képes volt beszélni, enni és inni.

Komplikációk azért akadtak: Nash és Hunter esetében fennállt a kilökődés veszélye, de gyulladáscsökkentő szerek segítségével sikerült felgyógyulniuk. Az orvosoknak ezen kívül néhány kisebb fertőzéssel is meg kellet küzdeniük.

"A hagyományos rekonstrukciós eljárásoktól eltérően a teljes arctranszplantáció során súlyosan roncsolódott szövetek normális funkcióját és kinézetét kell visszaadnunk, amelyhez a plasztikai sebészet eszközei gyakran kevésnek bizonyulnak" - nyilatkozta Dr. Bohdan Pomahac, a Brigham plasztikai sebészeti transzplantációs programjának igazgatója. "Ezek a műtétek valóban sorsfordító jelentőséggel bírnak a páciensek életében."

A szakértők fontosnak tartották kiemelni, hogy a transzplantáción átesett betegek a legtöbb esetben, ahogy most sem, nem hasonlítanak a műtétek után a donorokra.