Dér Heni inkább utazna...

Másfél hónapja vagyok magyar állampolgár. Így, hogy nyolc évet kellett rá várni, hasonló érzést okozott, mint talán majd egyszer az esküvőm napja.

Úgy nőttem fel - akkor még Jugoszláviában -, hogy nem nagyon utazgattunk. Jugoszlávia területén nagy kánaán volt, mi voltunk a nyugat, és amikor már tizenöt-hat éves lehettem, a saját társaságommal én is elmehettem volna utazgatni, akkor hirtelen - mint egy villámcsapás - közbe jött az éneklés.

Nem tudtam sokat utazgatni, és nálam ez egy kicsit hiány maradt. Amikor egyszer családanya szerepbe kerülök, nagyon sokat fogok utazni a saját családommal - egymás kultúrájából tanulni. A külföld a zenekar számára a Vajdaság, nekem az az otthonom. Szlovákia, Ukrajna, Felvidék, Kárpátalja - tehát azok a helyek, ahol szinte mindenhol magyarok laknak -, nekem egyik sem külföld.

Van az a pont, amikor itthon már annyira kilátástalannak tűnik a helyzet, hogy sokan azt gondolják ennél már nincs rosszabb, és inkább elvállalják a külföldi munkát - bízva abban, hogy csak jobb lehet.

Hosszú évekre én nem tudnék elmenni. Idézőjelben külföldi munka volt például 2008-ban az egyik csatornán egy reality műsor, amely a dzsungelben játszódott. Azt többek között amiatt vállaltam el, mert a tengerentúlon azelőtt még soha nem jártam, és ez Argentínában forgott - másfél hónap volt összesen, és maradandó élményt nyújtott.