A tanulmány 944 alacsony jövedelmű családot figyelt meg, akiknek legalább egy egy évnél fiatalabb gyermeke volt. A gyerekek közt nagyjából ugyanannyi fiú és lány volt, az anyák mintegy 30 százaléka fekete, 25 százaléka spanyol és majdnem 40 százaléka fehér volt.
A szakemberek a gyerekek egy, két és hároméves korában is megfigyelték a családokat, és érdeklődtek a gyerekek egészségi állapotáról, a szülői szerepekről, az alvási szokásokról. Ötéves korban valamennyi gyereket alaposan megvizsgálták, és főleg értelmi képességeikre, az esetlegesen jelentkező hiperaktivitásukra, valamint társas készségeikre fordították figyelmüket. Lauren Hale, a tanulmány szerzője arról számolt be, semmilyen viselkedésbeli vagy teljesítménybeli különbség nem volt kimutatható azok között a totyogó korú gyerekek között, akik együtt aludtak szüleikkel és azok között, akik nem.
Dr. Nina Sand-Loud, a Dartmouth Medical Scholl gyerekorvosa szerint minden család maga tudja, mi a legmegfelelőbb alvásforma a számukra és a gyerekük számára, Michelle M. Garrison, a Seattle Gyermekkutató Intézet munkatársa azonban hozzátette: „Nem az együttalvás a lényeg, hanem annak módja. Van, ahol a gyerek előbb elalszik az ágyban, aztán melléfekszenek a szülők, és van, ahol a szülőkkel együtt alszik el a gyerek az ágyban. Az első esetben jóval nyugodtabban fog aludni a gyermek, a nyugodt alvás pedig tényleg kihat mind a viselkedésre, mind a teljesítményre.”
Sand-Loud összességében fontosnak érezte hangsúlyozni, hogy a tanulmány eredményei semmiképp sem kell, hogy arra ösztönözzenek bárkit is, aludjon együtt újszülöttjével, hiszen egy éves kor alatt a hirtelen csecsemőhalál kockázatát növelheti, ha így tesznek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.