Bélyegfürdők

A Szent Lukács és a Szent Gellért Gyógyfürdő néhány jellegzetes részletét ábrázolják a Magyar Posta Zrt. új, a hazai gyógyfürdőket bemutató forgalmi bélyegsorozatának első címletei.

A bélyegképeken a fürdők belső és külső képe, továbbá Szent Lukács illetve fürdőző Vénusz szobor található. Az alkalmi borítékokat a fürdők területén található egy-egy művészeti alkotás díszíti, az alkalmi bélyegzők grafikáján a bélyegképeken látható motívumok stilizált rajza ismétlődik. A bélyegeket csütörtökön bocsátották forgalomba.

Budapest, a világ legtöbb gyógyító termálvízkútjával rendelkező fővárosa az 1930-as évek elején kapta a "Fürdőváros" címet. A mai Budapest kétezer éve fürdőivel fémjelzett hely: különböző törzsi települések feltárt nyomai, Pannónia földjének aquincumi és a II. római légió táborhelyének volt fürdőépületei jelentik az első, korai korszakot. A honfoglalást követő legkorábbi értékelhető emlék 1178-ból való, amely a mai Óbuda-Újlak (Lukács és Császár Fürdők) területén említ települést Felhévíz néven.

A későbbi leírások szerint az alhévizi forrás a Szent Gellért-hegy tövében volt. A második nagy korszakot a török uralom hozta meg a gyógyvizekre épített, sajátos stílusjegyeket és igényességet hordozó, egyedi fürdőkultúrát megtestesítő közösségi épületeivel.

A budai hévforrások hasznos voltáról már az 1700-as évek első harmadában regisztrálhatók tanulmányok - közölte a Budapesti Városüzemeltetési Központ (BVK) Zártkörűen Működő Részvénytársaság az MTI-vel.

A Szent Lukács Gyógyfürdő környékén a XII. században betegápolással foglalkozó Szent János-lovagok, majd a rodoszi és máltai lovagrendek telepedtek le, akik kolostoraik mellé fürdőt is építettek. Buda visszafoglalása után a fürdő kincstári tulajdonba került, 1884-ben Palotay Fülöp megvásárolta és ezzel átalakítások sora vette kezdetét. Felépült a gyógyszálló, modern vízgyógyászati osztályt létesítettek és átépítették az uszodát. A fürdő ivócsarnoka 1937-ben épült.

A Szent Gellért Gyógyfürdő területén feltörő "csodahatású" forrásokról már a XV. századból is találhatók feljegyzések. A XVII. században Sárosfürdőnek nevezték a medencék fenekén leülepedett, a forrásvízzel feltörő finom forrásiszap miatt. A szecessziós stílusban épült Gellért Gyógyfürdő és Szálló 1918-ban nyitotta meg kapuit, majd 1927-ben a hullám strandfürdővel és 1934-ben a pezsgőfürdővel bővült. A napjainkban végzett korszerűsítések során az uszodában levő ülőmedence, a kültéri ülőmedence és a gyermekmedence is megújult.