Ez nem a CSI!

A legtöbb krimiben miután megtalálják az áldozatot, a nyomozók ujjlenyomatokat keresnek, majd egy számítógépes ujjlenyomat-elemző program segítségével azonosítják a tettest, aki már mehet is a börtönbe.

A tévében látottakkal szemben ugyanis a valóságban a nyomozásnak ezt a mindennapi, de mégis nagyon fontos részét nem a számítógépek, hanem emberek végzik. A Psychological Science című folyóiratban publikált tanulmány szerint az ujjlenyomat azonosítása során az emberi tényező könnyen hibákhoz és helytelen következtetésekhez vezethet.

Korábbi pszichológiai kutatások már bebizonyították, hogy munkájuk során még a legpontosabb, legkörültekintőbb emberek is hajlamosak a hibázásra, így könnyen vonhatnak le elhamarkodott következtetések, vagy hozhatnak rossz döntéseket, mondta Jason Tangen, a Queenslandi Egyetem kutatója.

A kísérlet elvégzéséhez a kutatók felkértek 37 képzett ujjlenyomat szakértőt, valamint 37 olyan embert, akik még soha nem is próbáltak ujjlenyomatokat azonosítani. A résztvevőknek ujjlenyomat párokat mutattak, melyek közül néhány valóban egyezett, néhány viszont csak nagyon hasonlított egymásra, ezután meg kellett határozniuk egy 1-től 12-ig terjedő skálán, hogy vajon a párok szerintük egyeztek-e, vagy sem.

A kezdők az esetek 55,18%-ában tévesen ítélték meg az egyezéseket, míg a képzett ujjlenyomat szakértők sokkal jobb eredményeket értek el: ők az esetek 92%-ban helyes ítéleteket hoztak. Ezzel együtt viszont az esetek 8%-ában téves ítéleteket hoztak a szakértők, ami ebben a szakmában komoly következményekkel járhat, mondta Tangen, aki tanulmányával elsősorban arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy az ujjlenyomat azonosításának módszere az elmúlt 100 évben szinte semmit sem változott.