Anyák Napja a Való Világban!

Az orvosok szerint a sírás enyhíti a feszültséget, nem marad utána fojtó torok, melytől akár a gyomor is összerándulhat.

Ez a mondás akkor jutott eszembe, amikor összeszámoltam, hogy egyetlen nap alatt hányan és mennyit sírtak odabent a villában.

Az orvosok szerint vannak boldogságkönnyek is, azok legalább olyan jók a léleknek-testnek, mint a másikfajta. Persze az Anyák Napjára kapott levelek olvasásakor a villalakókról nem derült ki egyértelműen, hogy boldogság vagy bánatkönnyet hullatnak, de azt hiszem ez nem is kinyomozandó.

Először Jerzy tűnt el a riportszobába, hogy egyedül lásson neki az olvasásnak, szegényke azt hitte az anyja küldött neki levelet. Aztán kiderült, hogy a nővére küldött megható sorokat, aki anyja helyett anyja volt. Aztán könnyes szemmel berobogott a többiekhez, akikkel megosztotta a levél tartalmát.

A második Éva volt, aki ténylegesen az édesanyjától kapott szép sorokat. Éva is sírt, pedig nem volt szomorú, de nagyon jól esett neki, hogy mégsem a testvérét szereti jobban az anyukája. Ennek analizálásához igen kevés információval rendelkezünk, tehát ugorjunk. Egy biztos, hogy Évának van családja és gondolnak rá, hiszen a párbajon is ott ültek a rokonok.

Anikó már nehezebb dió, hiszen alig tudta abbahagyni a sírást imádott anyjának levelét olvasva. Amikor - szinte magán kívül - visszatért a levéllel a többiekhez, hangos zokogásban borultak össze Évával. Anikónak is rendben vannak a családi viszonylatai, csak éppen az édesanyja külföldi kiküldetés miatt nem tudott eljönni a párbajára. A könnyek emiatt folytak patakokban szépséges szeméből.

Már csak Alekosz maradt hátra. Az ő könnyeiről nem lehet sokat mondani. Ő is kapott nagyon szép levelet az édesanyjától, de a görög hős érzelmei nem torkolltak sírásba. Mint ahogy ő saját maga mondta, - igazat lehet neki adni! - nem mindenki egyformán fejezi ki örömét vagy bánatát. Ő talán magába fojtja, talán másképp dolgozza fel az izgalmakat és különben is egy sláger tanúsága szerint „lehet könny nélkül sírni”. Min kívánjunk neki? Hogy először melyik könnyel ismerkedjen meg: az örömével vagy a bánatéval? Ha nem is köt velük örök barátságot, legalább az ízét nem árt megismernie. Annyit megsúghatok: hogy, sós.