Rapunzel szindróma - A hajevés kényszere

A főként tini lányoknál jelentkező betegség a haj kényszeres evésével jár: ez a Rapunzel szindróma, más néven trichobezoar.

Pszichológiai rendellenesség okozta kényszeres hajevés. Nevét a Grimm testvérek híres meséjéből kapta, ahol a toronyba zárt Rapunzelt hosszú hajzuhataga mentett meg a raboskodástól, ugyanis lelógó fürtjein tudott felmászni a hercege. Bár a mese vidám véget ér, a Trichobezoar betegségben szenvedő lányok súlyos veszélynek teszik ki magukat.

Amulett helyett műtét

A bezoar szó egy arab és egy perzsa szó keresztezéséből jött létre, jelentése ellenszer. Valójában nem más, mint összepréselt, szinte emészthetetlen csomókat képző szőrök - vagy ebben az esetben hajszálak - összessége, amelyek a vékonybélben elakadva súlyos emésztési rendellenességeket okoznak. A bezoar korábban csak állatok szervezetében alakult ki, melyet gyógyító erővel bíró amulettnek tekintettek.

A veszélyeztetett korosztály

A hajevés kényszere többnyire fiatal lányoknál alakul ki. Akár a folyamatos stressz következtében, mely miatt kitépik hajszálukat, majd lenyelik.

Emiatt emésztési problémák és fokozódó alhasi fájdalom jelentkezik. Az igazi gondot azonban az jelenti, hogy mire a Trichobezoar tüneti aggasztó méretet öltene, a betegség annyira súlyossá válik, hogy csak műtéti úton kezelhető.

Kontrollképtelenség

Ahogy a kényszerbetegségek általában, a Rapunzel szindróma sem vezethető vissza egy konkrét kiváltó okra. Főként a kamasz korosztály körében bukkan fel a hajevés. Ebbe a kényszeres cselekvésbe burkolózva próbálnak megküzdeni a külvilágból feléjük áramló problémákkal.

A hajszálak tépkedését eredményező lelki sérülést okozhatja családi krízis vagy túlzott önkritika, amikor nem képes elfogadni önmagát a fiatal. Legtöbbször nincsenek tudatában annak, hogy betegek lennének, csak magával a kényszerrel szembesülnek. Tehát önkénytelenül ismételnek olyan cselekvéseket, melyről tudják, hogy ártalmas számukra.

Rehabilitáció

Akinél diagnosztizálták a kórt, mindenképpen pszichológiai tanácsadásra kell járniuk. Egyrészt, hogy feltárják a kiváltó okokat és együtt megértsék a beteg lelki zavarait. Másrészt e nélkül szinte teljesen kizárt, hogy képes legyen a személy kényszerét leküzdeni és elkerülni egy újabb vészhelyzetet.