A horizonton egyensúlyozva

Ha bizonytalanul áll, nézze a horizontot. A Psychological Science című lapban megjelent kutatás most tudományos alapokra emelte az évszázados tapasztalatát.

Thomas A. Stoffregen, a Minnesotai Egyetem munkatársa már évtizedek óta figyelte, hogyan viselkednek az emberek, amikor a testük ide-oda himbálózik, és milyen összefüggésben van a jelenség a rosszulléttel. Normál esetben egy nyugodtan álló ember tizenkét-tizenöt másodpercenként dől előre és vissza pár centimétert. Stoffregen és kutatótársai most azt szerették volna megtudni, mindez hogyan változik egy hajón.

Ehhez egy olyan társaságtól kapott segítséget, akik tengeri kutatásokat végeznek a hajóikon. ?Különcnek számítottam közöttük, mert ők tudományos alapon vizsgálják a tengert, erre bekerül hozzájuk egy viselkedéskutató.? ? mondja. A hajó, amelyen utaztak, különböző kutatásokra szállította a tudósokat, akik közül néhány önkéntes vett részt Stoffregen vizsgálatában. A kutatók ugyanazon emberek viselkedését figyelték meg a szárazföldön és a hajón.A kísérleti alany mindkét esetben stabilan állt, és vagy tanulmányozott egy tárgyat, ami nagyjából negven centiméterre volt a szemétől, vagy egy távoli pontot figyelt; egy hegyet, esetleg a horizontot. A szárazföldön az emberek akkor álltak stabilabban, ha a közeli tárgyat vizsgálták, míg a hajón akkor, ha a távolba néztek. Stoffregen a következővel magyarázta az eredményt: A tengeren az embernek fel kell vennie a hajó mozgását, hogy el ne essen, ez pedig egyszerűbb akkor, ha a távolba néz.

Ekkor ugyanis a különböző mozgások forrását könnyebb felismerni, ezáltal pedig alkalmazkodni hozzá. Így még a rosszullétet is jobban meg lehet előzni, ez ugyanis akkor fordul elő, ha az ember bizonytalanul áll a talajon. Stoffregenék egyébként először a tengeribetegséget szerették volna tanulmányozni, ez azonban meghiúsult, mivel a tengeren dolgozó kutatók már hozzászoktak a hajó himbálózásához. Ezért most azt tervezik, hogy a kísérletet tanuló oceanográfusokkal is meg fogják ismételni.