Újévi útravalók ? gondolatok a jelenről

Rohanó világunk embere, e ?pörgős fíling? résztvevője, valamiféle gyorsulási versenynek képzeli az életet.

Eszeveszett tempóban száguldunk úgynevezett céljaink felé. Mik is ezek a beteljesítésre váró vágyak? Nagyobb lakás, jobb kocsi, divatos cuccok. Ja, és egyre több pénz, melynek segítségével, minden már eddig birtokolt átváltható még szebbre, jobbra, nagyobbra. Ez a típus beteljesülést soha nem talál, csak újabb és újabb elérendő célokat.

Megfigyelhető egy másik jellemző csoport is. Az abba tartozók közös alapvonása a következő: lelkük odvának pókhálós mélyére visszahúzódva rágódnak múltjukon. Központi kérdésük a ? mi lett volna, ha?? és rég lezárult, meghaladott események, holt teteme felett jajgatnak siratóéneket. Vigyázva, de oly mesteri módon nyalogatva évtizedes sebeiket, hogy nehogy azok be találjanak gyógyulni.Nem is az a kérdés, hogy melyik osztály él jobban a kettő közül, hanem az, hogy melyik él egyáltalán? Igazából egyik sem!!! Mert az akinek azzal telik minden napja, hogy a ?volt?-on rágódik csak, olyan, mintha már rég meghalt volna. A jövő, a holnap szakadatlan hajszolója pedig még meg sem született!

Élni a jelenben kell, a MOST-ban! Mindig az éppen adott pillanat tudatos átélése a legfontosabb feladat. Volt egyszer a messzi keleten egy bölcs öreg tanító. Rendkívüli tudása, távoli földeken is terjedt. Hírét vette ennek egy kíváncsi ifjú, és fáradtságot nem kímélve, elzarándokolt hozzá. A guru, kunyhója előtt ült a földön, kezében ételes - csészét tartott. A látogató tisztelettel meghajolt előtte és így szólt: - Ó mester, azt hallottam felőled, hogy megfejtetted a világ titkait és elméd a nagy létigazságok értője és kinyilatkoztatója. Páratlan figyelmed merre fordul most éppen? ? Rizst eszem. ? érkezett a tömör válasz.De ne hajszoljunk és halmozzunk mindenáron teljesen fölösleges anyagi javakat csak azért, mert a másiknak is van. Fontoljuk meg: jelen testünk levetése után, mindez itt marad. Elsősorban olyan ?dolgok? birtoklására törekedjünk, melyeket majd magunkkal vihetünk?

A bírvágytól elváló gondolatok, gyűlölséghez nem kötődő érzelmek, a testnek is jobb egészséget biztosítanak. Nem lép fel például allergia /elfojtott agresszió miatt/ vagy epekövesség /meg nem oldott hosszú távú stresszituáció következtében/, de még a traumák esélye is csekély. Egy baleset ugyanis nem más, mint a Felsőbbrendű Én korrekciója olyankor, amikor tartósan a kijelölt élettervünkkel szemben haladunk.