Az október 12-i Arthritis Világnap által a közfigyelem középpontjába állított ízületi gyulladások társadalmi jelentőségével és kezelésével két nemrég lezajlott nemzetközi konferencia is foglalkozott.

A 2010. szeptember 23 és 25 között közel nyolcszáz ? közöttük több, mint háromszáz külföldi ? résztvevővel Sopronban rendezett Közép-európai Reumatológus Kongresszus (CECR) szakemberei előadásaikban leszögezték, hogy az ízületi gyulladások legfontosabb formáinak (reumás sokízületi gyulladás, spondyloarthritisek, etc.) eredményes kezelése jelentősen függ a diagnózis korai felállításától.

Ennek érdekében a legspecifikusabb képalkotó? és laboreljárások alkalmazásával új diagnosztikai kritériumrendszerek kerültek kidolgozásra, és ezen betegek szakellátása Európában és Magyarországon egyaránt szakorvosi hátterű arthritis centrumhálózatokban történik.

Az előadók ismertették azokat az új biológiai terápiás készítményekkel foglalkozó vizsgálatokat (újabb TNF-alfa gátlók, interleukin-6 receptor blokkoló és B-sejt gátló molekulák), melyek már széles körben a hazai centrumokban is hozzáférhetőek, és nemcsak a gyulladásos tüneteket csillapítják, hanem a betegségek progresszióját is megállítják. A kongresszus komoly hangsúlyt helyezett az arthritisek munkaképességet csökkentő hatására, és kiemelte, hogy a leghatásosabb biológiai gyógyszerek alkalmazása térségünkben az Európai Unió átlagának csak a felét éri el. 12360 A Munka Alapítvány (The Work Foundation) 2010. szeptember 30-án Brüsszelben tartott konferenciáján az Európa Parlament számos képviselője és vezető szakemberek vettek részt. A téma az Alapítvány Fit for Work projektjének állása volt, mely a mozgásszervi betegek és elsősorban az ízületi gyulladásban szenvedők munkában tartását, és munkához való visszatérésének elősegítését tűzte ki célul.

A program keretében ? melyhez hazánk az idei évben kapott meghívást ? ismertették azon országok eredményeit (Írország, Spanyolország, Izrael, stb.) melyek már korábban felismerték a kérdés kiemelt egyéni, szociális és társadalmi súlyát. Az első lépés mindenütt az arthritises betegek foglalkoztatottságának, munkaképességének és munkahelyi gondjainak kemény adatokon alapuló pontos, kérdőíves felmérése volt. Ezt követte egy széleskörű munkahelyi arthritises támogatási program, mely a munkakörülmények megváltoztatásától az egyéni átképzésig terjedt, és ebben a betegszervezetek, a szakemberek, a munkaadók és az állam képviselői egyaránt részt vettek.

Az eredmény az, hogy az arthritises betegek munkájukkal továbbra is a társadalom hasznos tagjai maradnak, és érvényesül a munkához való jog mindenkit megillető európai alapelve. A mozgásszervi betegségek Magyarországon a táppénzes napok és a rokkantság okai között kiemelt helyet foglalnak el. Miután a széleskörű foglalkoztatottság elérése a kormány prioritásai között szerepel, hazánkban is el kell indítani a kérdés tudományos feldolgozását, és célul kell kitűzni az arthritises betegek munkában tartását, melyre a minden korábbinál hatékonyabb biológiai terápiák világában reális esély kínálkozik.