A gyerekek utálnak korán lefeküdni a felnőttek viszont gyűlölnek korán kelni, mégis meg kell tenniük. Az élet tele van utálatos, ?korhatáros? szabályokkal!

Szinte minden felnőttben él a vágy, hogy újra gyerek lehessen, ezzel szemben a gyerekek minél előbb felnőttek szeretnének lenni. Egyik szerep sem egyszerű.

Gyermekeink meghálálják azt, ha egyenlő partnerként kezeljük őket és nem viselkedünk velük szemben lekezelően. Fontos, hogy érezzék, számít a véleményük, kíváncsiak vagyunk a gondolataikra, de ez nem jelenti azt, hogy mindenben egyet is kell érteni velük. A partnerség azt jelenti, hogy megbeszéljük a dolgokat és nem azt, hogy mindent ráhagyunk a csemeténkre. Jó, ha minél korábban megszokják, hogy nem minden úgy alakul az életben, ahogy ők elképzelték, mert így később kevesebb csalódás éri őket. Mindent, mindig meg kell azonban indokolni, hogy miért nem értünk egyet, részletesen el kell magyarázni szemünk fényének, hogy miben téved. 12462 Vannak olyan dolgok, amiket csak a gyerekek engedhetnek meg maguknak. Soha ne várjuk el csemeténktől, hogy kényeztessen minket, viszont minél többször háláljuk meg, ha mégis valamilyen meglepetést kapunk.

Rendszerint furcsának találják a gyerekek, ha a szüleik olyan ruhákat hordanak vagy olyan programokat szerveznek, amiket csak a náluk jóval fiatalabbak szoktak. Nagyon kevés gyerek viseli el, ha aggódó szülei elkísérik a diszkóba. Valamelyest megnyugtató lehet azonban az, hogy többségük örül, ha érte jönnek. Persze csak akkor, amikor ő mondja. Így, ha nem is lehetünk ott vele egész este, legalább a hazaútja miatt nem kell aggódnunk. Ráadásul hazafelé a kocsiban gyakran közlékenyek, így viszonylag könnyű kiszedni belőlük, hogy mivel töltötték az időt, jól szórakoztak-e a barátaikkal.

Amit szabad Jupiternek, azt a kisökör is csinálja