A fertőző betegségek elleni küzdelemben kiemelkedő szerepe van a védőoltásoknak, ez az orvostudomány egyik sikertörténete.

Az első védőoltás több mint 200 éves. Jenner, angol orvos megfigyelte, hogy az enyhe tehénhimlőn átesett személyek nem kapták el a kor rettegett betegségét, a himlőt. 1796-ban egy tehénhimlővel frissen fertőzött leány sebváladékával beoltott egy gyermeket, akinél az oltás után enyhe láz és bőrelváltozás jelentkezett. Néhány hét múlva ismét beoltotta a gyermeket, de ezúttal valódi himlővel és semmiféle tünet nem lépett fel. Ez volt az első védőoltás. Innen ered a vaccina név is, mert a tehén latin neve vacca.

A XIX. század a bakteriológia fénykora volt, Pasteur ekkor hozta létre a veszettség, majd a lépfene elleni védőoltást, anélkül, hogy látta volna annak kórokozóját, Behring és Kitasato az ellenanyagok felfedezésével, Calmette és Guerin a tüdővész elleni védőoltás kidolgozásával ( Bacillus Calmette-Guerin, rövidítve:BCG) tettek nagy szolgálatot. Ramon és Glenny a toxoid kidolgozásával léptek tovább. A XX. században a vírusok megismerése és a vírusvakcinák előállítása további súlyos betegségek leküzdését tették lehetővé. A fejlett világban ma már a járványos betegségek a halálozási statisztikákban hátulra szorultak. A himlő elleni hatékony oltási stratégia eredményeként az emberiség megszabadult a himlő rémétől, s ennek eredményeként 1979 óta már nem is szükséges ellene oltani.

Hasonlóan sikeres a gyermekbénulás elleni oltás. A korábban sok gyermek halálát vagy rokkantságát okozó betegség oly mértékben szorult vissza, hogy a WHO előjelzései szerint 2005-re az emberiség mentes lesz ettől a rettegett betegségtől is. Ezek a sikerek azonban csak az oltási fegyelem fenntartásával biztosíthatók. Új kórokozók jelentkezhetnek (AIDS), s az antibiotikumok sem hatásosak minden fertőzésre, sőt bizonyos baktériumok ellenállókká váltak egyes antibiotikumokkal szemben. A turizmus révén előfordulhat, hogy behurcolhatnak régebben leküzdött vagy nálunk ismeretlen fertőző betegségeket. Ezért az orvoslásban a jövőben vakcinák még nagyobb szerepet kapnak. 6301 A védőoltásoknak két formája van a passzív immunizáció és az aktív vakcináció. Az első esetben ellenanyagokat juttatunk a beteg szervezetébe, s ezzel megelőzzük azt, hogy egy fertőzés (pl.: Hepatitis A) egy zárt közösségben továbbterjedjen vagy hogy egy immunhiányos betegnél súlyos szövődményt idézzen elő. Ez a védőoltás rövid időre ad védettséget.

A védőoltások másik fajtája az aktív vakcináció, amellyel a szervezetet késztetjük arra, hogy ellenanyagokat termeljen, s ez hosszú időre szóló védettséget ad. Az aktív vakcináció során használhatunk élő, gyengített kórokozót, melynek segítségével mesterségesen fertőzést hozunk létre. Ez a fertőzés azonban olyan enyhe, hogy nem okoz betegséget, legfeljebb oltási reakciót.

Ebbe a csoportba tartoznak a BCG, a kanyaró-rubeola-mumpsz (MMR), a gyermekbénulás elleni (Sabin csepp) védőoltások. Használhatunk elölt kórokozót, ilyen a pertussis (szamárköhögés) elleni vakcina, amelyet kombinációban adunk a diftéria és a tetanusz elleni vakcinákkal, melyek toxoidot tartalmaznak. Ez a Di-per-te oltás. A toxoid a baktérium által termelt mérgező anyag módosításával készül.

Az aktív védőoltások másik csoportjánál a kórokozó bizonyos fehérjéit adjuk be, s ezek antigénként viselkedve a szervezetet ellenanyag termelésére ösztönzik. Ebbe a csoportba sorolhatók pl. az influenza, a HIB (agyhártyagyulladást és gégefő gyulladást okozó baktérium), a Hepatitis B (fertőző májgyulladás) elleni oltások.

A védőoltások túlnyomó többségét injekciós formában adjuk be, jelenleg a Sabin csepp az egyetlen, amely szájon át adható. A védőoltás nem teljesen ártalmatlan beavatkozás. A legtöbb esetben semmilyen mellékhatás nincs vagy enyhe oltási reakció (láz, enyhe gyulladás az oltás környékén, rossz közérzet, fejfájás) észlelhető. Oltási szövődmény léphet fel, ha az oltott személy reakciója eltér az átlagostól, oltási balesetről pedig akkor beszélünk, ha az oltóanyag minősége vagy az oltási technika nem megfelelő.

Nem szabad oltani lázas beteget, immunhiányos beteget, terhes anyát. Bizonyos oltásokat nem szabad idegrendszeri megbetegedés esetén beadni. Nem szabad megismételni olyan oltást, amely korábban súlyos oltási szövődményt okozott.

Ez a rövid összefoglaló talán elegendő érvet ad a védőoltások veszélyeivel riogató tudománytalan híresztelések ellen. 6302 Magyarországon rendelet írja elő, hogy mely életkorban milyen védőoltásokat kötelező beadni. Ebben a tekintetben nemzetközi összehasonlításban is igen jó helyen állunk, gyermekeink csaknem 99%-a megkapja a kötelező oltásokat.

Az első oltást, a BCG-t, mely a tüdőbaj ellen ad védelmet, az újszülött osztályon kapják meg a kisbabák.

3, 4 és 5 hónapos korban kapják a Di-per-te (torokgyík, szamárköhögés, tetanusz) és a gyermekbénulás elleni oltást. A gyermekbénulás (polio) elleni oltás első alkalommal injekció, a továbbiakban szájon át adott Sabin cseppek formájában történik.

1999. óta kötelező a HIB oltás, ezt 2, 4, 6, majd 16 hónapos korban adjuk. 15 hónapos korban következik az MMR oltás, ekkor is kapnak Sabin cseppet. 3 és 6 éves korban ismét Di-per-te+Sabin csepp következik. 12 éves korban Di-te és MMR oltás, 14 éves korban pedig a Hepatitis B (fertőző májgyulladás) elleni vakcinát kapják a gyermekek.

A fent felsorolt kötelező oltásokon kívül hazánkban már most is számos egyéb vakcina kapható (gennyes agyhártyagyulladás, hepatitis A, influenza, kullancs terjesztette agyvelőgyulladás, pneumococcus, bárányhimlő stb.), melyek beadása bizonyos esetekben nagyon ajánlatos.

Oltások az életért!