Mi az a diszlexia?

Diszlexia: az olvasási képesség súlyos zavara. A népesség 5-10 százalékát érintő probléma jellegzetessége, normál vagy magas intelligencia ellenére, a nehezen elsajátított olvasás, illetve a folyamatos és értő olvasás kialakulásának elmaradása.

Diszlexia esetén az olvasási teljesítmény és gyakran a helyesírás is messze el­marad a gyermek életkora, illetve a felnőtt képzettségi szintje alapján elvár­hatótól. A diszlexia változatos formáinak megjelenéséért elsősorban annak a 18-20 területből álló agyi hálózatnak az átlagtól eltérő működése felelős, amely a beszélt és az írott nyelv összekapcsolásában szerepet játszik.

A disz­lexia egyik meghatározó alcsoportját a nyelvi rendszer zavarai jellemzik. A veszélyeztetettség egyik leggyakoribb korai megnyilvánulása a szavak hanga­lakjának feldolgozási zavara, a nyelvi tudatosság kialakulásának elmaradása. Az elsősorban, nyelvi zavarral jellemezhető diszlexiások egyik alcsoportja, akinkek problémájuk van betűk és a beszédhangok lebontásában és összekapcsolásában, másik csoportja inkább az olvasás automatizálásában mutat súlyos elmaradást. A diszlexiások egy részét a látási észlelés olyan zavarai jellemzik, amelyek a forma, a kontraszt feldolgozásában és a szemmozgás szabályozásában nyilvánulhatnak meg.

Tünetek, melyek felébreszthetik a gyanút

A szülők már egészen pici korban megfigyelhetnek kialakuló rendellenességeket. Ezek megnyilvánulhatnak a beszéd elsajátításakor jelentkező artikulációs problémákban, vagy ha a gyerek hároméves koráig sem tanul meg beszélni, és a mozgása esetlen, ügyetlen. Kisiskoláskorban már valamivel egyértelműebbek a tünetek, de az azonosítás gyakran igen bizonytalan, így többnyire kizárásos módszerrel állapítják meg a diszlexiát:

• ha a gyerek rendesen jár iskolába,
• ha legalább átlagos értelmi képességű,
• ha kizárhatjuk az érzelmi, pszichológiai problémákat (például a szorongást), és az érzékszervi zavarokat, ám a gyermeknek mégis nehézséget okoz az olvasás megtanulása, akkor nagy valószínűséggel a diszlexia áll a zavarok hátterében.

A kizárásos módszeren kívül, bizonyos tünetekből is megállapítható a diszlexia, ezek a következők lehetnek:

• zavarok az egyensúlyérzékelésben, ügyetlen mozgás, távolságok felmérésének hiánya,
• térorientációs zavarok; a gyermek nem tudja követni a mozgásokat, még akkor sem, ha bemutatják neki, s képtelen a fent-lent, jobb-bal irányok megkülönböztetésére,
• az egymásutániság felfogásának nehézsége; a gyermek többnyire csak azt tudja megjegyezni, ami épp előtte van,
• kusza rajzok, olvashatatlan írás, rossz ceruzafogás,
• beszédhang-megkülönböztetési nehézségek, gyakran keverik az A és O hangokat,
• betűk azonosításának problémája, például; hasonló felépítésük miatt összekeverik a B, a D és a P betűket,
• sortartási zavarok; az írást, olvasást, gyakran a sor végéről kezdik, betűket, számokat felcserélik.