
A stresszevés a fogyás egyik legnagyobb ellensége. Kitti számára emiatt is volt nehéz nekivágni az életmódváltásnak, az elején sokszor elbizonytalanodott, sírt. Idő kellett ahhoz, hogy ne úgy tekintsen az ételre, hogy az adja meg számára a boldogságot, hanem úgy, hogy az étel ahhoz kell, hogy életben maradjon és ellássa a szervezetét tápanyagokkal.
Kitti 23 évesen költözött Tatabányáról Budapestre, hogy a fővárosban próbáljon szerencsét a szakmájában, műszempilla építőként.
– Mondanám, hogy a munkamánia volt az, ami kiváltotta az elhízást, de ezt megelőzte egy-két gyerekkori trauma is – árulja el. – Már az óvodában pufi voltam. Ott is sokat bántottak, de ez leginkább általános iskolában körvonalazódott. Mire felső tagozatos lettem, megfelelési kényszer, önbizalomhiány, szeretethiány alakult ki bennem. Tizenéves koromban sokféle diétával próbálkoztam. Volt, hogy lefogytam, de sajnos minden alkalom átmeneti volt, mert utána étellel próbáltam gyógyítani a lelkemet, és így akartam megadni magamnak a boldogságot. Sosem azon gondolkoztam, hogy én ki vagyok, én mit szeretnék, hanem azon, hogy mások mit gondolnak rólam, és mások hogy akarnak látni engem. A munkámban sikeres voltam, ott éreztem magamat biztonságban, ezért is menekültem bele. Napi 10-12 órákat dolgoztam, egész nap csak ültem, és este, amikor hazaértem, elkapott a magány, amit evéssel próbáltam enyhíteni.
Felnőttként is folyamatosan azon volt, hogy a fogyás útjára lépjen és megszabaduljon a súlyfeleslegétől, de sokáig nem sikerült.
– Amikor rosszul sültek el a magánéleti dolgaim, mindig azt éreztem, hogy megint én voltam a hibás, nem vagyok szerethető, és azzal van a probléma, ahogy kinézek – vallja be. – Ez ahhoz vezetett, hogy ismét nem jártam le a konditerembe, ismét bekajáltam késő este, csak a munkámnak éltem. Azt éreztem, hogy nincs kinek bizonyítani, így nem számít semmi. A legutóbbi páromnak fontos szerepe volt abban, hogy felnyílt a szemem, mert sokszor őszintén elmondta a véleményét. Amikor elkezdett ez a kapcsolat is zátonyra futni, felismertem és elfogadtam, hogy örökké ez fog velem lejátszódni, hogyha én nem változtatok. Szembe kellett néznem egy pszichológus segítségével a gyerekkori traumáimnak, és annak, hogy nem gondolom magamat szerethetőnek, nem szeretem magamat. Azt vártam, hogy engem valaki szeressen, és ez kompenzálja az én magam iránti szeretethiányomat. Felfogtam, hogy az én boldogságom az én kezemben van, és nem mástól kell elvárnom.
2023 februárjában újra elkezdett edzeni, mert szembesült azzal, hogy egy olyan testbe van bezárva, amelyből legszívesebben elmenekülne. Tudta, hogy a fogyás elengedhetetlen a változáshoz.
– Júliustól kezdtem el igazán komolyan venni a sportot és a diétát – meséli. – Nagyon fontos megjegyeznem, hogy az edzőm nélkül nem tudtam volna ilyen minőségben, türelmesen kivárni a változást. Nagyon sokat jelentett nekem a támogatása és a türelme, hiszen az elején el voltam bizonytalanodva, hogy erről a 112 kilóról valaha is lesz-e nagyobb fogyás. Sokszor azt éreztem, hogy belefáradtam, voltak mélypontok, de szerencsére felkészültem ezekre, hiszen beláttam, hogy nem éghetek mindig 100 százalékon. Előre gondolkodva, felvettem egy videót, amiben elmondom magamnak, hogy miért kezdtem el ezt csinálni, és saját magamat biztatom, hogy tartsak ki, és akkor is csináljam, ha azt érzem, hogy már ehhez nincs erőm. Az elmúlt két évben nagyon sok minden megváltozott, amellett, hogy lefogytam. Elfogadtam azt a kislányt is, akit sokan bántottak, megszerettem magamat. Teljesen más a felfogásom, a hozzáállásom, más minőségűek a kapcsolataim az emberekkel.
Kitti mindennap főz és bedobozolja a másnapi ételeit, a fogyás érdekében heti négyszer jár súlyzós edzésre, mellette pedig heti 4-7 alkalommal kardiózik.
– Ha kell, este 11 órakor felülök itthon a szobabiciklimre – meséli. – Volt olyan, hogy 2 órát meneteltem egy helyben a lakásban, mert késő vagy rossz idő volt, nem mentem ki az utcára, de a napi lépésszámot, ami elő volt írva, teljesítenem kellett. Prioritást élvez az életemben a sport, ezáltal én magam is prioritást élvezek az életemben. Lett egy rendszer, lett egy szokás, lett egy stabilitás a mindennapjaimban. A fogyás fejezete ebben az évben lezárul. Az újabb célom az, hogy részt vegyek a 2026-os őszi testépítő versenyszezonban. Kíváncsi vagyok, hogy az újabb helyzetek alatt mit tudok még magamból kihozni, testileg, lelkileg, mentálisan. Úgy volt, hogy idén októberben indulok a versenyen, de eltoltam jövő évre, mert vannak még bennem gátlások. A testképzavarom most már jó ideje elmúlt, de még sokszor készítek képet, összehasonlítom a régiekkel. Néha még magamra kell szólnom, hogy hahó, nem kell zsákokban járnod, felvehetsz szűk ruhákat is.
„Kell egy fix rendszer”
Csernus Krisztián edző, rekreációs szakember, egészségfejlesztő szerint sokan azért nem tudnak lefogyni, mert nem szeretnek rendszerben élni.
– Valamilyen szinten mindenkinek vannak szokásai, de az, hogy ezeket tudatosan alakítsa ki az ember, sokkal nehezebb, mintha csak magától alakulna ki. Sokak számára óriási kihívás, hogy az érzelmeik ellenére döntsenek, például azt, hogy ne egyék meg a süteményt, vagy akár, hogy elmenjenek edzeni. Sokan úgy vannak vele, hogy majd máskor, majd holnap sportolnak, mert ma nehéz napjuk volt, stresszesek, és így odázzák el újra és újra. Inkább megeszik még azt az ételt is, amire már nincs szükségük, mert ad öt percnyi boldogságot, ahelyett, hogy a hosszú távú jutalmakra gondolnának, például arra, hogy ha nem eszik meg a plusz süteményt, akkor a nap végén nem lesznek felfújódva, jól fognak kinézni a strandon, stb. Komoly odafigyelés kell ahhoz, hogy egy fix rendszerességet alakítsunk ki. Ha valakiben megvan az elhatározás, a cél, akkor az ad egy olyan erőt, ami kitart két-három hónapig, utána pedig már viszi tovább a rendszer.
Ezek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.