Linz városa azoknak fog igazán tetszeni, akik szeretnek meglepődni

Felső-Ausztria fővárosa és egyben Ausztria harmadik legnagyobb városa kellemes, ám kissé álmos életet élt 2009-ig. Ekkor azonban Európa Kulturális Fővárosa lett, és végre kibontakoztathatta azt a potenciált, ami addig a jobbára ipari jellegű városban rejtve maradt. A megújulás olyan jól sikerült (a 2009-es projekteket azóta is egyre-másra követik az újabbak), hogy 2014-ben Linz az UNESCO-tól megkapta a Médiaművészetek városa címet. Bár történelme régre nyúlik vissza – először a kelták Lentos néven, majd a rómaiak alapítottak itt települést Lentia néven –, a település sokáig egészen kicsi maradt. Ottjártunkkor a főtérről nyíló régi városháza aljában, amely a turistainformációs irodával közös kapualjból nyílik, egy hatalmas padlómatrica segítségével idegenvezetőnk azt is megmutatta, hogy a 19. századig csupán néhány háztömb és a vár alkotta a tényleges várost.

Mivel azonban nincs különösebb ragaszkodása a múlt felé, sok nagyvállalatnak pedig kifejezetten jól megy itt a dolga, Linz mindig is szívesen próbált ki újdonságokat – így lett belőle a Változások városa. Linzben ma egyformán fontos a tudomány, a művészet és a haladás.

A csavargást érdemes Linz pasztellekben pompázó, barokk óvárosában kezdeni, amely a Habsburgok ellenreformációs törekvéseinek köszönheti kiépülését. A nagyon is fotogén városban szebbnél-szebb régi épületek és egyedi boltocskák sorakoznak a sokszor macskaköves utcákon. Innen menjenek fel a Várhoz, melynek mindkét oldaláról pazar képet kaphatnak a városról. Az egyik oldalán kávézót is találnak majd a Dunára néző teraszon, a másikon pedig (a Vármúzeum alatti árkádos kilátóterasznál) a város szárazföldi része felé tekinthetnek ki, és egy bronzból készült, hatalmas városmakettet is végigböngészhetnek. A Vármúzeum egyébként az osztrák művészettörténelem és folklór egyik legfontosabb gyűjteményét rejti.

A várdombról letérve és kissé délnek sétálva Ausztria második legnagyobb katedrálisát találják. A francia gótikus stílusban megépült Mariendom nem különösebben régi, csupán 1928-ban szentelték fel, és összesen 135 méter hosszú. Mindössze két méterrel marad el a bécsi Stephansdomtól – sejheti, hogy ez nem véletlen. Ami a templomot különösen érdekessé – és egyben nagyon is „linzivé" teszi – azok a hátsó részen található ólomüveg ablakok. Ezek még a 2. világháborús bombázásokkor törtek ki, és a helyükre szokatlan, modern alkotások kerültek: többek között atomokról. A templom korhű szellemiségét szintén jól mutatja, hogy gyakran ad helyet különféle installációknak és koncerteknek.

Művészetek és tudományok – Keplertől az Ars Electronicáig

Ha csak egy hosszú hétvégére ugrik le Linzbe, ne csodálkozzon, ha nem tudja „végigkóstolni" a város művészeti palettáját. Az UNESCO Médiaművészetek városában csak kapkodja majd a fejét. A duna-parti Lentos Múzeum a 19. századtól mutat be művészeti alkotásokat, míg az OÖ Kulturquartier-t, és azon belül a Höhenrausch tárlatot kifejezetten a kortárs művészetre húzták fel. Utóbbi témája idén a Duna és a víz – illetve annak minden aspektusa: vízfogyasztás, vízen keresztül érkező menekültek és így tovább. Az elgondolkodtató kiállítást melegen ajánljuk.

A velünk együtt élő művészeteket a nagyon eredeti Mural Harbour képviseli a városban. Ehhez hasonló kezdeményezésről még sosem hallottunk: a kikötő egy részét graffitisek bérlik, és meghívásos alapon világszerte ismert utcai művészeket kérnek fel arra, hogy időről-időre eljöjjenek ide, és egy falra alkossanak valamit. Ha jó az idő, a vezetett túrán hajóról nézheti meg az aktuálpolitikai és -gazdasági témájú, és persze a közösségi médiát is ízekre szedő graffitiket.

Az Ars Electronica Center a fentiekhez képest megintcsak egy ugrás az időben – mégpedig a jövőbe. Az ötszintes épület (melynek egyébként a tetején panorámás és remek étterem bújik meg) interaktív tárlatai abban segítenek, hogy megértsük, milyen irányba halad a techonológia, a genetika, illetve a robotika. Gyerekekkel kihagyhatatlan élmény, de felnőttként is órákat lehet itt szórakozni.

A délutánt érdemes a Duna-parton tölteni, mely a déli oldalon (a Lentos múzeumtól indulva, a Brucknerhaus mentén) kellemesen parkosított, az északi oldalán pedig strandolásra alkalmas partszakaszokat alakítottak ki – a víz kivételes tisztaságú, ám fázósaknak nem ajánljuk, mert nyár derekán is maximum 18 fok körüli a hőmérséklete. A Brucknerhaus mellett a Siófokon megszokotthoz hasonló homokos plázst is találtunk, ez a Sandburg. A napágyakban elterülve nincs más dolgunk, mint várni a pincért a koktélokkal, miközben a DJ pezsdítő dallamokkal kényeztet a háttérből. Ha leszáll az est, a futurisztikus hajóra emlékeztető Ars Electronica Center és a Lentos Múzeum is színes LED-fényárban úszik.

Linzben a gasztronómia is igyekszik újat mutatni, számtalan csodás gasztroélményben lehet itt része az embernek (ezekről egy későbbi cikkünkben részletesebben is mesélünk majd). De persze ne feledkezzünk meg a város egyik emblematikus édességéről, a Linzer Torte-ról sem, mely valóban linzertésztából készül, de egy kicsit más, mint az itthoni kicsi linzerek: töltve van, és a töltelékben többek között mandula és dió is található. Városszerte kapható a cukrászdákban; szuvenírnek mindenképp érdemes hazahozni egy-egy szép bádogdobozban, például stílszerűen graffitisben!

Ki a zöldbe: Pöstlingberg

Ha pedig a természet közelségére vágynak, avagy tuti panorámára, akkor a Pöstlingbergre kell felmenni. Ide a régi villamos a főtérről indul – ez is csupán 2009 óta, akkor hozták át ugyanis a hídon a végállomást az óvárosba, és ma ez Európa egyik legmeredekebb pályán közlekedő villamosa. Mindössze húsz percre van szüksége ahhoz, hogy a belvárosból felkapaszkodjon az 539 méter magas Pöstlingbergre. A nosztalgiakocsik csak nyáron közlekednek. Gyerekekkel ez kötelező program errefelé, mert állatkert és egy csuda aranyos mesebarlang is van itt. A linzi állatkerthez félúton kell leszállni a villamosról. A szép kilátással bíró létesítményben hatszáz állat él, és a kenguruk, zebrák és társaik mellett állatsimogató is üzemel.

A végállomástól pár percre található mesebarlangban közlekedő sárkányos kisvasút teljesen elvarázsolja a kisebbeket. Az immár száz éve üzemelő vonatból kiszállva meseországban kalandozhatnak: Linz főterének miniatűr másából kis utcácskák nyílnak, melyek mindegyikében egy-egy olyan ismert mese elevenedik meg, mint a Hófehérke vagy a Piroska és a farkas.

A messziről is látható „Sieben Schmerz Mariä" (Mária hét fájdalma) bazilika két tornya halványrózsaszínben és fehérben játszik. Az 1748-ban elkészült templom csupán pár perc séta a Pöstlingbergbahn végállomásától. Előtte a panorámateraszról csodás kilátás nyílik a Változások városára – ha még nem vette meg a kötelező Linzer Torte-nkat, az alatta található cukrászdában nem tud majd dönteni, hogy a vitrinben található nyalánkságokban gyönyörködjön inkább, vagy pedig a teraszról a tájban.