Anya, a cipőfűzőm....!

Nem tudja megkötni a cipőfűzőjét a gyermeke, noha az életkora alapján erre már képesnek kéne lennie önállóan? Mit tehetünk?

Szokásos reggeli káosz: indulni kellene, sietünk, kapkodva öltözünk, kinn már vár apa, de a cipő még mindig nem került rá a gyermek lábára. Illetve rákerült, de a fűzők megkötése még a szülőre vár...a csemete ugyanis, máig nem tanulta meg helyesen a műveletet, mi pedig félünk, hogy ha rosszul köti meg a fűzőt, elesik, megüti magát, megsérül, tehát inkább megkötjük magunk.

Kisgyermekként a gyerekek még mindenben a szüleikre hagyatkoznak, ám ahogy egyre nagyobbak lesznek, önállóbbá is válnak: büszkék rá, ha egyedül tudnak megcsinálni valamit, legyen az a fogmosás, evés, a ruháik kiválasztása vagy az öltözés.

A cipőfűzők önálló megkötése azt is mutatja, hogy a gyermek valóban megtanulta az alapokat, ez ugyanis egy viszonylag nehéz művelet, ezért sok esetben megtanulása azt is jelenti, hogy a gyermek érett az óvodához is. Azonban, a cipőfűző megkötésének módját nem is olyan egyszerű megtanítani. Hatékonynak kell lennünk és főleg, türelmesnek!

Kreatív ötleteket is bevethetünk, hogy a gyermek számára könnyebb és élvezhetőbb legyen a tanulás, nagy ugyanis a valószínűsége annak, hogy a csemete, látva a számára bonyolult feladatot, frusztrálttá és kedvetlenné válik.

Íme néhány tipp, amellyel segíthetünk neki! Az egyik fő gond, hogy a gyermek nemcsak nehéznek, de unalmasnak is találja a cipőfűzést. Meg kell várni, hogy mentálisan és fizikailag is készen legyen a feladat elvégzésére. Mint tudjuk, a kislányok valamivel gyorsabban tanulnak a kisfiúknál, és sokszor lelkesebbek is.

A gyermek ujjai és izmai még kicsik és nem fejlődtek ki teljesen, ezért egyszerűbb, ha nagyobb méretű fűzőkkel mutatjuk meg a helyes technikát, mert így könnyebb a tanulás, majd, ha már jól megy, a kisebb cipőre és cipőfűzőre is átviheti a módszert.

Mindig válasszuk a gyermek számára legjobb pozíciót! Ha ő egy bizonyos szögből nézve jobban érti, mit kell csinálni, akkor kösse a cipőfűzőt úgy. Azt is meg lehet próbálni, hogy a műveletet először egy nyakkendővel tanítjuk meg, s azután jöhet a cipőfűző.

Használhatunk motiváló zenéket! Vannak gyermekdalok, amelyek kifejezetten az ilyen tevékenységek módjának megjegyzésére szolgálnak. Használjuk őket! Tetszeni fog neki a zene, és közben könnyedén megtanulja a cipőfűzők megkötését is.

Amikor egyszer már sikerült jól megkötni a cipőfűzőt, ismételje meg a műveletet! Addig kösse, ameddig teljesen automatikussá nem válik a számára, s később és másnap is gyakorolja azt! Ne feledjük, hogy a jobb és a bal cipőn a műveletnek ugyanúgy sikerülnie kell!

A gyermek tanulja meg, hogy hogyan kössön két hurkot egyszerre! Egyforma méretűek legyenek nagyjából, különben furcsán mutat majd a cipőn a fűző. Ne legyünk türelmetlenek, és ne várjuk, hogy azonnal sajátítsa el az X megtanulását is, mert a gyermek frusztrálttá válhat és elveszíti koncentrációját!

Magyarázzuk el a művelet lépéseit: mit miért csinálunk úgy, miért kell például fixálni a két „fület”, ha ugyanis nem így teszünk, szétesik az egész kötés. A megértés könnyebben vezet a helyes megtanuláshoz. A megkötés tanulása közben egymás mellett legyünk, ne egymással szemben! Így könnyebben megjegyzi a csemete a megfelelő technikát, mint ha tükörből kell néznie.

Ügyeljünk arra, hogy ha egyféle megkötési módot kezdünk el tanítani, akkor legyünk következetesek és azt is vigyük végig! Ne kiabáljunk a gyermekkel és ne szidjuk, ha nem megy neki a cipőfűző megkötése elsőre - ezzel csak félelmet ébresztünk benne a művelet iránt, és egyáltalán nem törekszik majd rá, hogy helyesen megtanulja!

Ne feledjük azt sem: a dicséret, vagy valamilyen apró ajándék is motiválja a gyermeket, hogy tökéletesítse a műveletet. Ha azt látja, hogy ezzel a szülőnek örömet okoz, akkor különösen!