Kínai orvoslás ég és föld között

A hagyományos kínai orvoslás úgy tartja, hogy az emberiség és minden ember szerves része egy nagyobb egésznek, a teljes világegyetemnek.

Mindannyiunkra ugyanazok a törvények vonatkoznak, amelyek az egész természetet is kormányozzák: társai vagyunk a csillagoknak, a bolygóknak, az állatoknak, a fáknak, az óceánnak és a földnek. Nem véletlen, milyen nagy mértékben él ez a filozófia a természetből vett képekkel. A hagyományos kínai orvoslás a test nedveinek és energiáinak áramlásáról mint csatornákról és folyókról beszél, s a test állapotait a hideg és meleg, vagy a szárazság és nedvesség természeti fogalmaival írja le.

A kínai filozófia szerint az ember az összekötő kapocs ég és föld között, s ilyenformán a kozmikus és a földi erők együttesen hatnak rá. Az ember része a természetnek, s ezért ugyanazok a ciklikus folyamatok, árnak és apálynak ugyanaz a változása jellemző rá, mint az évszakokra és az óceánra. A világegyetem folyamatai, a föld maga, az emberi közösség és minden egyes ember együttesen egyetlen univerzális rendszert alkot, amelyet ez a filozófia Taónak, Az Útnak nevez.

A Tao szerint ha e hatalmas rendszer bármely eleme kibillen egyensúlyából, az éppúgy okozhat természeti katasztrófákat, így árvizet vagy aszályt, mint betegséget. A hagyományos kínai orvoslás szerint ami árt a földnek, az nekünk is árt, és fordítva; s az emberi test gyógyítására tett erőfeszítések jótékonyan hatnak az egész világegyetem egészségére és jólétére is.