"A párzás (biológiai) költségeinek megismerése fontos információkkal szolgálhat a reprodukciós stratégiák fejlődéstörténetére és az öregedésre vonatkozóan" - magyarázta Amanda Franklin, a Melbourne-i Egyetem munkatársa, aki a Biology Letters című szakfolyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője volt.
Néhány állat számára a szexuális hajtóerő, majd a párzás a végső áldozatot, a halált jelenti, de legkevesebb, hogy energiabefektetést és erőfeszítéseket kíván meg tőle. Ez különösen érvényes a tanulmányban vizsgált tintahalra (Euprymna tasmanica), egy hét centiméter hosszúságú, kerek testű fejlábú állatra.
Ez a tintahalfaj gyorsan él és fiatalon hal meg, rövid, mindössze egy évig tartó élete során számos partnerrel párosodik. Ezek a szexuális együttlétek elérhetik egyenként a három órát is. Az aktus alatt a hím a nősténybe kapaszkodik, megmarkolja és vizet fúj köpenyére, a feje mögötti gumószerűen kidudorodó testrészére.
Franklin és kutatócsoportja ennek a rituálészerű aktusnak az energiaigényét vizsgálta. A fogságba ejtett tintahalakat víztartályba tették, ahol a futópad vízi változatán tesztelték állóképességüket, egészen "kifulladásig" kellett úszniuk az állatoknak. Másnap a hímek tintahalakat nőstényekkel hozták össze, majd szex után ismét jött a tartályban az úszásteszt szemben az árral.
"Úgy találtuk, hogy csak fele annyi ideig tudtak úszni a tintahalak a párzás után, és akár 30 percre is szükségük volt, hogy visszanyerjék eredeti állóképességüket" - idézte Franklint a LiveScience című tudományos ismeretterjesztő portál
A kutatók szerint lehetséges, hogy az Euprymna tasmanica rövid élettartamához is köze van annak, hogy a kimerülésig folytatja szexuális aktusait.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.