Koponyából arc

Rég elfeledett arcok „tekintenek” ránk, hiszen abból a korból valók, amikor még nem volt képes az ember a vizuális rekonstrukcióra. Arc rekonstruktörök múltidézése.

Rég elfeledett arcok „tekintenek” ránk, illetve csodálkozunk rájuk. Hiszen abból a korból valók, amikor még nem volt képes az ember a vizuális rekonstrukcióra, illetve akikről életükben sosem készülhetett volna arckép. Ami megmaradt, nem más, mint a koponyacsont, az emberi test részének az a szerkezete, amely talán a legtovább áll ellen az idő múlásának. A körülötte levő hús és izom, az élő szövetek a bőrrel ma már rekonstruálhatók. Így válik felismerhető egy koponya formája alapján az egykor valakik számára fontos arc, a mimika, a lélek üzenetének kifejeződése.

Az arcrekonstruőrök művészeti tehetséggel megáldottemberek, akik a racionális információkból képesek a hiányzó tereket formába gondolni, majd két-, illetve három dimenzióban megalkotni. „Az arcrekonstrukció hitelességét a rendelkezésre álló adatok határozzák meg - magyarázza Kőnig Frigyes, a Képzőművészeti Egyetem rektora. - A hitelesség függ attól, hogy a valaha élt személyről a koponyán kívül egyéb információ, fotó, festmény, rajz rendelkezésre áll-e."

Az információk mértéke alapvetően meghatározza az arcrekonstrukció hitelességét. Amennyiben csak a koponya található, természetesen a hitelesség mértéke arányosan fogy, de mivel a koponya alapvetően maghatározza az arc formáit, a fő karakterisztikus vonások felidézhetőek. Ezek a rekonstrukciók nem arról szólnak, hogy milyen voltak, hanem hogy milyenek lehettek.

Az arcrekonstrukció ma már nemcsak a művészetet, hanem a kriminalisztikát és az orvostudományt is szolgálja. Az igazságügyi orvos szakértők számára hasznos lehet azonosításra, míg a plasztikai sebészeteken gyakoriak az arcmódosító eljárások - természetesen élő modelleken. Az sem ritka, hogy egy nagyszülő orrát vagy állát tekinti mintának a „megrendelő”, ezek alapján „szabják” át a mai arcot kor-és idő-szerűvé. A modern arcszobrászok kivételes anatómiai ismeretekkel rendelkeznek, igen jó megfigyelők, akiknek az átlag ember számára kevésbé észrevehető részletek a legfontosabbak.

„Arcrekonstrukció” című kiállítás 2011. november 4-27-ig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének kiállítótermében, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektorának, Prof. Kőnig Frigyesnek és az egyetem Művészeti Anatómia, Geometria és Rajzi Tanszékének munkatársainak és az egyetem hallgatóinak arcrekonstrukciós rajzait mutatja be. Az arcrekonstrukciós rajzok a perkátai régészeti lelőhely feltárásán előkerült, az eddig legteljesebb kun szállástemető anyagát dolgozzák fel.

A Perkáta- Nyúli-dűlő lelőhelyen 2009 és 2011 között lezajlott régészeti feltárásnak eredményei kiemelten fontosak a kora középkori magyar történelem, valamint a magyarországi kunok története szempontjából. A feltárás vezetője Kovács Loránd Olivér volt. A Magyar Nemzeti Múzeum - a Nemzeti Örökségvédelmi Központ és a Magyar Képzőművészeti Egyetem együttműködésével lehetőség nyílt a feltárt régészeti anyagnak a képzőművészet eszközével történő megjelenítésére, melynek hagyományai vannak a magyar archeológia területén is.

Az elkészült művészi arcrekonstrukciók segítséget nyújtanak a leletek régészeti, antropológiai tudományos feldolgozásában is mindamellett megelevenítik a mai kor embere számára a középkori Magyar Királyság területére letelepített kunok arcvonásait, segítségével közel kerül és megelevenedik a múlt. Rég elfeledett arcok néznek vissza ránk az idő messzi távolából. A kiállítás anyagát könyv formátumban a Semmelweis Kiadó jelenteti meg.

A kiállítás megnyitója: 2011. november 4-én 18 óra megnyitja : Dr. Tulassay Tivadar a Semmelweis Egyetem rektora.