Mamadepresszió a környezet miatt?

Egy nemrég megjelent tanulmány felfedte a gének és környezet közötti kölcsönhatást az anya szülés utáni depresszióra való hajlamának megállapítása során.

A Törékeny Családok és Gyermekjóléti Tanulmány részeként, mely 1997-ben indult útjára, a kutatók több mint 1 200 anya DNS-állományát vizsgálták meg. Különösen két génmarkerre összpontosítottak: az 5-HTTLPR-re és a Stin2-re, melyeket a depresszió kialakulásának kockázatával hoztak összefüggésbe. Az adatokat ezután megvizsgálták abból a szempontból is, hogy az anya depressziós lett-e a gyermek egy éves koráig bezárólag, illetve megnézték az iskolai végzettségét is. Az alacsonyabb képzettségi szint ugyanis kockázati tényező a negatív környezetre.

Bár a szülés utáni depresszió a vizsgált populáció kevesebb, mint negyedét érintette (17 százalék), a betegség mértéke függött attól, hogy az anya hordozta-e a biológiai érzékenységgel összefüggő gén bizonyos variációit. Nem meglepő, hogy a környezeti hatásokra érzékenyebbé tevő génekkel rendelkező anyák nagyobb valószínűséggel estek búskomorságba, ha negatív környezetben éltek.

A génvariációt nem hordozó anyák helyzete hasonlónak bizonyult a képzettségi szint függvényében, a depressziós ráta ugyanakkora volt, környezettől függetlenül. Esetükben az őket körülvevő állapot nem gyakorolt rájuk különösebb hatást.

Az „érzékeny” markerrel rendelkező, de pozitív környezetben élő anyák azonban kisebb eséllyel lettek depressziósak, mint az összes többi nő, beleértve azokat is, akik nem hordozták a genetikai faktort. Ennek ellenére a „depressziógén” kifejezés nem igazán állja meg a helyét. Az állapottal korábban összefüggésbe hozott gének igazából a környezetre sokkal érzékenyebb genetikai állományt jeleznek. Az ilyen géneket hordozó anyák jobban érzik magukat pozitív környezetben, mint mások; negatív környezetben azonban sokkal rosszabb állapotba kerülnek társaiknál.