Hiába irtjuk a denevért, a veszettség marad

Nem tartóztatja fel a veszettség terjedését a vérszopó denevérek irtása a dél-amerikai országokban, sőt, még kedvezhet is a kórnak - derül ki egy amerikai tanulmányból.

Egészen mostanáig az volt a vélekedés, hogy a denevérek kordában tartása egyben a veszettség vírusát is megfékezi. Bár a legtöbb denevérállományban megtalálható a vírus, az emlősök vérével táplálkozó vérszopó denevérek felelősek a legtöbb fertőzésért.

A Georgiai Egyetem tanulmánya rámutatott arra, hogy a veszettség vírusa az állománynagyságtól függetlenül jelen van, és a fertőzött denevérek száma sem függ össze a kolónia méretével. Amennyiben pedig nincs összefüggés az állománysűrűség és a veszettség között, az állománycsökkentés nincs hatással a kór terjedésére - érvelt Daniel Streicker, a tanulmány társszerzője a BBC hírportálja szerint (www.bbc.co.uk).

A háziállatokat illetve az embert megfertőzve halálos kimenetelű vírusbetegség terjedésének megakadályozására Peru immáron három évtizede a rőt vérszopó denevér (Desmodus rotundus) irtására fekteti a hangsúlyt, ami méreggel vagy akár robbanószerek által történik.

A 40 hónap alatt húsz helyszínről gyűjtött adatok azonban arról árulkodnak, hogy az irtás nem éri el a kívánt hatást - írták a kutatók a Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban. Sőt, azokon a területeken, ahol elszórtan történtek irtások a kutatás ideje alatt, nőtt a veszettséggel fertőzött denevérek aránya.

Az irtásnak gyakran kitett kolóniákban valamivel alacsonyabb volt ez az arány, ugyanakkor azokban az állományokban volt a legalacsonyabb, ahol egyáltalán nem történt irtás. Úgy tűnik, hogy a fokozott emberi beavatkozás a denevér lakta területeken csak súlyosbítja a problémát.

Streicker és csapata elmondta, hogy a kutatás még két évig folytatódik annak érdekében, hogy találjanak egy tudományosan megalapozott, hatékony módszert a közegészség és a mezőgazdasági érdekek védelmére a vírussal szemben.