Ötven órát ült apja halálos ágyánál Horgas Eszter

Horgas Eszter májusban veszítette el az édesapját, Horgas Béla költőt. A fuvolaművész végig ott volt apja halálos ágya mellett, s bár rettenetes fájdalom volt elengedni őt, a szíve mélyén ma is érzi a jelenlétét. A fuvolaművésznő a Centrum Tv riporterével, Canjavec Judittal beszélt az egész életét befolyásoló drámáról.

– Ötven órát ültünk édesapám mellett, az édesanyámmal és a testvéreimmel. Anyukámmal 56 évig éltek olyan szerelemben, amilyet én nem látok és nem láttam soha magam körül. Maga a halál pillanata annyira erős spirituális élmény volt, ami egészen más emberré tett. Én azt éreztem és éltem át – ezt aztán el is mondtam az édesanyámnak és a testvéreimnek is –, hogy apu a halála pillanatában mindannyiunkban szétszóródott.  Effektíve hangélmény is volt, ahogy elszállt a lelke. Ezt hallottuk ott és átéltük. Ilyen gyönyörű zenét én életemben nem hallottam, pedig sok gyönyörű zene között élek. Az apám egy nagyon jó ember volt, van, lesz… Nem tudom, hogyan fogalmazzak. Itt van most is bennem, a testvéreimben és anyukámban is. Közben pedig nagyon hiányzik.

Budapest díszpolgára sokat foglalkoztatott művész, idén tavasszal és a nyár elején is sok koncertje volt. Az édesapja ha­lála után is nem sokkal, ami nagyon megviselte. Új bemutatójuk volt júniusban, Simon and Garfunkel-dalokból állítottak össze egy estét, a címadó dal a Sound of Silence (a csend hangjai) volt.

– A mai napig nagyon nehéz ezt eljátszanom, hogy ne törjön el a mécses. Itthon kellett gyúrnom rá, hiszen amikor az ember bőg, akkor nem lehet fuvolázni – mondta a művész. – És ez még nagyon friss… Mondják, hogy az idő sok mindenen, a fájdalmakon segít, de ez egy nagyon furcsa helyzet, mert én nem akarom, hogy segítsen az idő ebben. Én meg szeretnék tanulni együtt élni ezzel a fájdalommal, mert nekem mindig fájni fog, hogy az apám nincs fizikálisan velem.