Kóbor János: A sors mindig hoz véletleneket

1962. szeptember 23-án álltak először az Omega névvel színpadra. Hogy emlékszik vissza arra a napra?

Mintha tegnap lett volna. Már a középiskolában elkezdtük a zenélést, de ez azért volt sorsforduló, mert akkor kezdtünk rendszeresen koncertezni a Műszaki Egyetem kollégiumának klubestjén, hetente kétszer négy órát játszottunk. Több legenda kering a nevünkkel kapcsolatban, de az igazság az, hogy nem mi találtuk ki. Mikor a rendezvényt szervezők rákérdeztek, mit írhatnak ki a plakátra, nem tudtunk nekik mit mondani, nekünk csak az volt a fontos, hogy muzsikáljunk. Akkor döbbentünk meg, amikor Benkő Lacival mentünk fel a várba, a Hess András téri kollégiumba, amikor a megállítótáblán azt olvastuk, hogy az Omega együttes fog fellépni. Nem értettük, mert a mi időpontunkban volt meghirdetve az koncert. Utólag tudtuk meg, muszáj volt valamit kiírniuk a rendezőknek, és mivel tetszett nekik az Omega jel, jó ötletnek találták. Kicsit el voltunk keseredve miatta, aztán legyintettünk egyet, és úgy hagytuk.

Nem gondolkodtak abban, hogy megváltoztatják?

– Akkor még nem. Érettségi után voltunk, mindnyájunkat felvettek az egyetemre, és a tanulás állt az első helyen, zenélgettünk, de nem voltak akkor még komoly terveink. 1967-ben, amikor már lediplomáztunk, az eredeti felálláshoz képest hárman folytattuk, terveztük a névváltást, ám végül az évek során végül elsiklottunk felette.

Az elmúlt 59 évben születésnapként gondoltak erre a dátumra?

Az elején nem. A 20. jubileumi koncertünk alkalmából szerveztünk egy hat napos koncertsorozatot, akkor rögzítettük kiemelt napként szeptember 23-át.

Mire számíthatnak a rajongók? Jövőre méltó módon megünnepelhetjük Önökkel együtt a fennállásuk hatvan évét?

Egy biztos, azt nem akarjuk, hogy a 60. jubileumi koncertünk ne az aktuális évben legyen megtartva. Mindenki abban reménykedik, hogy a világjárványnak most már vége lesz, és lehet számolni nagyszabású koncertekkel, ahol ennek a hat évtizednek emléket adunk. Az alapítók közül Laux Józsi, Benkő Laci már nincsenek velünk, mégis úgy érzem, az Omega életmű, és valahol az egész rocktörténelem megérdemli, hogy egy ünnep legyen. Egy biztos, ehhez a körülményeknek is adottnak kell majd lennie.

Tavaszra tervezték a legújabb, Testamentum című albumuk megjelenését? Mikor várható?

Akkor készült el a CD Németországban, amikor Benkő László és Mihály Tamás elment, de a koronavírus miatt a legyártása csúszott. A hagyományoknak és az Omega múltnak megfelelően egy dupla bakelit lemez jelenik meg a napokban. Egy nagyon szép visszatekintő album. Most, hogy lassan eltelt az egy év, és talán fel tudjuk dolgozni a minket ért tragédiákat, valaminek történnie kell. A Testamentum albumhoz kapcsolódóan készül majd egy zenés film is, az ötvenkilencedik évben ez a feladatunk. Merem remélni, hogy jövőre minden lehetőség meg lesz, hogy egy nagy visszaemlékező koncert az Omega életműbe beleférjen. A sors mindig hoz véletleneket, hiszen ennek az albumnak már május végén meg kellett volna jelennie, mégis a születésnapunkkal egy időre esik a kiadása.

Hogy van?

Most, hogy a nyárnak hivatalosan is vége van, nem jól. (nevet) Ezen kívül minden a legnagyobb rendben, és remélem, hogy kilábal a világ ebből a nyomasztó időszakból, ami a rockzenére igazán rányomja a bélyegét. Nem tudok elképzelni egy koncertet, hogy azt bármilyen korlátozások között tartsuk meg.