„Kénytelen vagyok jogi útra terelni az ügyet” - drámai elhatározásra jutott Krausz Gábor

Mindeddig tartózkodtam attól, hogy reagáljak a velem kapcsolatban mostanában megjelent állításokra. Úgy érzem ugyanis, hogy bizonyos határokon belül a méltóság és a tisztesség megköveteli a hallgatást. Különösen igaz ez egy olyan helyzetben, amikor egykori házastársakról, közös gyermekünk édesanyjáról van szó. Az elmúlt napokban azonban olyan valótlan és megalázó kijelentések láttak napvilágot, melyek méltatlanok mindenkire nézve. A nyilvánosság előtt továbbra sem kívánok vitába bocsátkozni vagy személyeskedő szócsatába keveredni. Azt gondolom, hogy ez senkinek sem válna hasznára – legfőképpen annak nem, akinek a legfontosabbnak kellene lennie számunkra, (számomra az is!) a gyermekünknek. Ugyanakkor a folyamatosan terjesztett rágalmak, hazugságok és valótlanságok tényként való közlése miatt, szeretteim és saját magam védelmében kénytelen vagyok jogi útra terelni az ügyet. Az igazság nem a leghangosabb szólamokban, hanem a tényekben rejlik