Palik László kendőzetlen őszinteséggel beszélt fia betegségéről: "minden második este rohama volt"

Dacára annak, hogy minden orvos megnyugtatott bennünket, hogy ez a krupp egy olyan betegség, amit 5-6 éves korukra a gyerekek kinőnek – ekkor volt 4 év körüli Vilmos –, gyakorlatilag minden második este rohama volt. Akinek a környezetében volt kruppos gyerek, az tudja, hogy miközben ez nem egy súlyos betegség, aközben drámai tünetei vannak, mert körülbelül kétnaponta mentőt kell hívni a gyerekhez, mert komoly fulladásos tünetei vannak, és ez nem túlzás, hogy fulladásos, belilul az arc, szorongatja a saját torkát, hörög. Egyszerűen ezt szülőként végignézni nem könnyű!

Emlékszem a napra, ez egy májusi nap volt, amikor a teraszon hajnali háromkor álltam Vilmossal a kezemben, se az anyukája, se én nem tudtunk mit csinálni, csak hörgött a gyerek, és ahogy hörgött, rám nézett és annyit mondott: „Segíts apa!" Na ez nem jó! Az nem jó, ha nem segítesz. Akkor azt mondtam, itt a vége, elég! Ez volt az, ami a lökést adta – elmentünk Ausztráliába és soha többet, attól a naptól kezdve, hogy leszálltunk… soha többet nem volt kruppos rohama!