Molnár György Elefánt örömmel hagyta maga mögött az elmúlt éveket, sokat rendetlenkedett az egészségével. Tavaly előtt tavasszal, három év után másodjára is kialakult daganatos betegsége, hónapokig tartott a felépülése. Másfél évvel ezelőtt végre jó hírt kapott orvosától, nem alakultak ki áttétek a szervezetében, meggyógyult.
A rák legyőzése után azonban nem ért véget a rémálom, mert tavaly júniusban mellkasi fájdalmai miatt újra kórházba került, időközben, öt év után gerincsérve is kiújult. Orvostól orvosig járt, pénzt, időt nem kímélve reménykedett a gyógyulásban. Számtalan gyógymódot kipróbált, semmi nem segített, egész mostanáig. A Borsnak elárulta, hogy sokkal jobban van, és végre búcsút intett a fájdalomnak és a fájdalomcsillapítóknak, azonban nem felhőtlen az öröme, ugyanis újabb probléma lépett fel nála.
A főorvos asszony a gerincsérvem miatt Budakeszire, a mozgásszervi intézetbe utalt be. Ott csodát tettek velem.
– Teljesen elámultam és meglepődtem, mert először nyúlt gyógytornász úgy a problémához, ami végre használt is. Korábban mindig azt tapasztaltam, hogy a kezelések előtt jobban éreztem magam, mint utána, pedig ennek nem így kellett volna lennie – kezdte lapunknak a zenész, aki most kicsit fellélegezhet.
A főorvos asszony eldöntötte, hogy talpra állít. Részlegesen sikerült is.
– Csak reménykedni tudok abban, hogy ez két hónap múlva is így lesz.
Reggel érzek némi fájdalmat, kell húsz perc, mire kicsit bejáratom magam, és tulajdonképpen hosszabb lett az időtartam és a távolság, amit tudok gyalogolni.
– Ahhoz képest, hogy korábban pár méter után már le kellett ülnöm, ezt jelentős javulásnak tudom be. Jól esett, mert nagyon kedvesek voltak velem – mesélte Gyuri.
– Az elmúlt másfél hónapom szinte a gyógykezelésről, fizioterápiáról és a gyógytornáról szólt.
Most is onnan jöttem, és hosszú idő után végre jobban érzem magam.
– Illetve ez így teljesen nem igaz, ugyanis a gerincsérvem sokat javult, de az örömöm nem tartott sokáig, mert most pedig a lábam, pontosabban a térdem kezdett el fájni. Azt szokták mondani, ha hatvan év fölött semmid sem fáj, akkor már nem élsz. De mostanra már meguntam, hogy mindig van valami baj – poénkodott az Omega gitárosa. – Sokkal tevékenyebb vagyok, bár a meleget és a párás időt nem bírom. Fölkészültem a kánikulára, majd levonulok a stúdiómba, mert ott hűvös van, ha már úgy sem bírom, akkor bekapcsolom a klímát és majd csak akkor mozdulok ki, ha nagyon muszáj – árulta el.
A zenész szerint ilyen az élet, egyik probléma után jön a másik. De próbálja elterelni a gondolatait, és visszatért egy régi szerelemhez, ami most minden szabadidejét kitölti.
– Dolgozom a Fehér ösvény című dalomon, Trunkos Andrissal, remélem, hamarosan már a közönségnek is bemutathatjuk. Egyébként pedig ismert feltalálók modelljeit építem, azokból tanulgatok. Régen is foglalkoztam ezzel, csak annak már 24 éve.
A zene mellett ez is egy szerelem és hobbi.
– Mindenről lekapcsol, olyankor nem foglalkozom semmivel, nem jár az agyam, igazi szellemi feltöltődést jelent számomra – mondta a Borsnak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.