Lányi Lala megrázó vallomása: "Édesapám semmit nem láthatott a sikereimből"

Lányi Lala őszintén mesélt a hot! magazinnak az életéről, a gyerekkoráról és a Kozmixról.

hot!: Hamarosan már két felnőtt férfi lesz a családban! Mesélnél a „mindjárt nagykorú” fiadról?

Lányi Lala: Négy nap van köztünk, én is májusi vagyok. Beni, hozzám hasonlóan, keményen megdolgozik a sikereiért. Cserébe most egy színvonalas, két tanítási nyelvű informatikai technikumba jár: érettségi, szakma és nyelvtudás is egyben. Olyan közösségben tanul, amiben fejlődhet, tehát nem elnyomja, hanem felfelé húzza a környezete.

hot!: Benit érdekli a zene?

Lányi Lala: Zeneértő fogyasztó. Választékos az ízlése, a könnyűzenétől a dzsesszig sok mindent hallgat. Közben a jövőjét álmodja, és tervezget – pont úgy, ahogy én tettem az ő korában.

hot!: Ha jól tudom, az elektronika, informatika a te életedben is fontos. Ez segítség a fiadnak?

Lányi Lala: Mindig is imádtam és értettem az informatikát. Otthon én vagyok a rendszergazda, Beni pedig minden korszerű cucchoz hozzáfér, ami a fejlődését szolgálja. Egyébként olyan az életem, mintha nyolc állásban dolgoznék: a Kozmixban egyszerre vagyok stúdió-hangmérnök, zenész, vizuálistartalom-gyártó, koncertszervező, menedzser, könyvelő, énekes és technikus, de még a turnébuszt is én mosom. Ezenfelül vállalkozom, és megbízott médiaszakemberként is dolgozom. A közönség ebből csupán annyit lát, hogy a színpadon énekelek.

hot!: Meddig éltél Hódmezővásárhelyen?

Lányi Lala: Édesapám korai halála után – tizenhét éves voltam akkor – körülbelül két évig ingáztam Budapestre. 

Az albérlet akkor is drága volt, ezért vettem inkább egy alagsori mosókonyhát Csepelen. Beleálmodtam a hálószobát, a konyhát, a fürdőszobát, a stúdiót – és meg is valósítottam. Közben a fejem fölött ott voltak a szennyvízcsövek… Így indult, de nem volt nálam boldogabb – csak mentem az álmaim után.

Lányi Lala és családja egyszerű polgári életet éltek

hot!: Hogy élt a család Vásárhelyen?

Lányi Lala: Egyszerű polgári életet éltünk. Édesapám iskolaigazgató és tanár volt, emellett karnagy, hétvégeken pedig zenélt. A halálát követően már nagypapám tanított arra, hogy a szellemet és a testet egy életen át kondicionálni kell. Édesanyám gazdasági téren és népművelőként dolgozott, miközben rendkívüli erővel és szerető szívvel támogatott engem és a nővéreimet is. A várost lélekben sosem hagytam el, a szívemben mindig hódmezővásárhelyi maradok.

hot!: Mit hoztál magaddal otthonról?

Lányi Lala: Az élethez szeretetet, a hivatáshoz pedig elhivatottságot és alázatot. Manapság a normalitás minden téren komoly deficittel küzd. Hiányoznak a stabil értékalapok. Mindent mennyiségben mérnek, és nem minőségben. Emiatt gyakran érzem azt, hogy ez nem az én világom. Csak azzal foglalkozom, hogy amit csinálok, azt legjobb tudásom szerint tegyem. A média sosem hordozta a tenyerén a Kozmixot; ahová eljutottunk, az a közönség szeretetének köszönhető és annak, hogy hittel és alázattal dolgozunk. Emberek maradtunk. Azt tesszük, amit mondunk, és azt mondjuk, amit teszünk. Ezt úgy mondják felénk, hogy hiteles és őszinte.

hot!: Úgy tűnik, a zenekar két tagja nagyon különbözik: Hozsó arcán távolságtartás látszik – a tiéden állandó mosoly van. Mindig van rá okod?

Lányi Lala: Igazi tücsök és hangya vagyunk a produkcióban. Amíg ő pózol, addig én megszakadok a melóban, és ez így megy a színpadon és mögötte, a hétköznapokban is. Vannak időszakok, amikor több okom van arra, hogy ne mosolyogjak, mint igen, de amint fellépek a színpadra, minden erőfeszítés értelmet nyer, és a küzdelmek ellenére imádom csinálni.

„Dél-alföldi rock’n’rollt játszottunk”

hot!: Ének-zene tagozatos iskolába jártál. Mikor kezdtél könnyűzenével foglalkozni?

Lányi Lala: 16 évesen már a Gold együttesben billentyűztem. Mindig azzal poén­kod­tunk, hogy „dél-alföldi rock’n’rollt” játszunk. Az énekest pedig azzal cukkoltuk, hogy olyan a hangja, mint Szikora Robinak. Hétéves korom óta tanultam zenélni, előbb klarinéton, majd zongorán. Nyertem Kodály-bicínium énekversenyeket, és énekkarban is énekeltem. Édesapámmal játszottunk egyszer Beatles-estet is, de mire a Kozmix megalakult, a New Times nevű első ismertebb produkciómmal két albumom is megjelent, az egyik még bakeliten is. Elmondható, hogy végigjártam az összes lépcsőfokot.

hot!: Volt egy időszak, amikor a fiad nevelése miatt szüneteltetted a zenekart. Nem lehetett egyszerű.

Lányi Lala: Sosem mertem azt hinni, hogy a siker örökké tart, hiszen az életben csak a változás állandó, ezért mindig arra törekedtem, hogy több lábon álljak. 

 Kőkemény időszak volt. Jövőre lesz az első Koz­mix-­al­bum megjelenésének harmincadik évfordulója, és most is azon gondolkodom, hogy tudjuk felülmúlni a húszéves show-t. A Kozmix kezdetben két tagú haknizós felállásából mostanra nagyszínpados koncertező együttes lett, komoly show-val és 16 fős csapattal. Megbirkóztunk közel 30 év ellenszelével, most pedig csendben örülünk a hangos sikereinknek. Joós Pisti szavaival élve: a sikert nem kell megmagyarázni.

hot!: Soha nem fogod felemlegetni, de sok mindent feladtál a fiadért. Volt egyáltalán magánéleted?

Lányi Lala: Voltam nagyon magányos, de nem is lettem volna akkor nyitott semmire és senkire. Jólesett volna a simogatás, de úgysem hagytam volna magam simogatni. Máig fájlalom, hogy édesapám semmit nem láthatott a sikereimből, de vigasztal, hogy édesanyám, akihez szintén nagyon kötődöm, mindennek részese lehet ma is. Kettejük szerető szigorral átitatott szülői mintája számomra a legjobb zsinórmérték – és garancia arra, hogy Beni fiam is a legjobbat kapja tőlem. Ha kellene, érte ma is bármit feladnék.