Lányi Lala a fia gyermekkoráról vallott: „Túlkompenzáltam mindent a szeretetemmel" – videóval

Lányi Lala több mint 30 éve van a színpadon, Hozsóval közös zenekarukkal, a Kozmixszal a mai napig tömegek előtt lépnek fel, és pár év kihagyást leszámítva elmondható, hogy töretlenül a bulik egyik kedvenc fellépői. Szinte az összes dalukat ismeri az is, aki nem a műfaj kedvelője, ám azt, hogy kik ők valójában, azt már sokkal kevesebben. Lala tudatosan védi a magánéletét a nyilvánosságtól, ám most a Magas és mély című, M2, Petőfi TV beszélgetős műsorában kivételt tett: elmesélte, hogyan élte meg szeretett édesapja elvesztését, és arról is nyíltan beszélt, hogy kisfiát egyéves kora óta egyedül neveli, és hogy ez milyen nehézségekkel és örömekkel járt az elmúlt években.

Magánéleti válság miatt lépett vissza

– A körülményekhez képest kiválóan bírom a tempót, azt szoktam mondani: örök fiatalság! – kezdett bele a műsorban a 49 éves zenész, aki hangmérnökként, vizuális szakemberként, s számos más területen is dolgozik a zenekarában. Mint mondja, éppen ez a pörgés tartja fiatalon.
Elismerte, a karrierjére szerelemként tekint, amiben vannak hullámvölgyek.
– Több olyan mélypontja volt az életemnek, amikor azt gondoltam, hogy most végleg abbahagyom. Az első és igazán komoly az értelemszerűen kapcsolódik ahhoz, amikor egy komoly választás előtt álltam. A magánéletem, a privát szférám bomlott meg úgy, amire nem készültem, nem számítottam − utalt fia édesanyjával való 2007-es szakítására.

Édesapja hiánya miatt lett jobb apa

Párkapcsolata véget értével egyedülálló apaként nevelte tovább az akkor mindössze egyéves kisfiát, Benedeket. Minden erőbedobásával erre a feladatra akart koncentrálni, ennek pedig részben a saját veszteségélménye az oka.

– Én nagyon korán elvesztettem édesapámat, nem voltam 18 éves. Ez egy örök hiány az életemben, amit nem is tudok és nem is akarok kiheverni. Ez tett ilyenné valójában. 

– Ebbe beletartozott az is, hogy csak éjszaka volt időm magamra, alvás nem sok, reggeltől estig első sorban apa voltam. Nem fért bele a hétvégi zenebona, a hétköznapi sem. Azt találtam ki, hogy beiratkozom főiskolára, hogy olyat is csináljak, amivel a szellemi energiám is lekötöm − árulta el a műsorban a zenész, majd hozzátette:

− Nemcsak a nyilvánosságtól, a zenétől, de valójában az élettől is visszavonultam akkor. Én, aki addig nagyon extrovertált és vidám srác voltam, azért ott eléggé befordultam. Mondhatjuk, hogy ott egyedül voltam. Nyilván ott volt a család, egy-egy barát, de mégis egyedül éreztem magam borzasztóan. Az a szünet tartott három évig, ami egyébként rengeteg boldogságot is hozott. A kisfiammal való együtt létben úgy indultak az alapok, hogy, mivel agglomerációban élünk, reggelente 1-1,5 óra volt mire bejutottunk a Pető Intézetbe, mert koraszülöttként igényelt egy kis plusz figyelmet, ezért oda jártunk. Mire hazaértem, megint a nagy forgalomban, otthon alig fordultam kettőt, intéztem pár dolgot, ételt készítettem, már indulhattam is vissza érte, utána az egész napot a fiammal töltöttem − idézte fel az embert próbáló időszakot. – A lehető legjobbat kihozva éltük meg mindketten, egyikőnk sem szerzett negatív élményt. 

„Túlkompenzáltam mindent a szeretetemmel"

− ismerte el az apuka.

Mint mondja, a zene gyerekkora óta szerves része az életének, s bár néha kényszerűségből háttérbe kellett szorítania, mégis mindig visszatalált hozzá. De felelősségteljes emberként mindig is több lábon igyekezett állni: fiatalon eredetileg tanárnak készült, jogi tanulmányokba is belekezdett, de multi-level marketing témájú előadásokat is tartott korábban.