Széphalmi Juliska: A fizetésem ötven százalékát kapom

Széphalmi Juliska térde november elején az egyik balettórán roppant meg. Akkor még azt hitte, nincs nagy baj, ám nem sokkal később kiderült, porcleválása van és műteni kell. Két héttel később operáción esett át, egy nappal később hazaengedték a kórházból, heteken keresztül ki sem tudott mozdulni a lakásából rögzítő és mankó nélkül. Az orvosa nem kecsegtette semmi jóval, tudta, hogy a felépülése hónapokig fog tartani. Nemrég megkezdte a gyógytornát, most pedig újabb lépést tett a teljes gyógyulás felé, ugyanis elkezdett edzeni. Felépülése azonban még hónapokig eltart, a Borsnak árulta el, ha minden jól megy, akkor legkorábban júniusban térhez vissza a munkájához, a tánchoz és hobbijához, a futáshoz.

– Újabb szintet léptem, nagyjából három hét múlva elkezdhetek futni. Nagyon leépült az izomzatom, hosszú folyamat, rengeteg munka, idő és energia lesz, hiszen napról napra kell újra felépítenem magam. 

– Motivált vagyok! Most, hogy az egyetemi vizsgaidőszakomnak vége, jobban össze tudom hangolni a gyógytornát az edzéssel – mondta érdeklődésünkre a csinos táncművész.

Minimum nyolc hónapig tart a felépülése

Juliska két évvel ezelőtt már átesett egy térdműtéten, akkor nyolc hónapot vett igénybe a felépülése.

– Ezúttal sem számíthatok gyorsabb gyógyulásra, mert a regenerálódáshoz ennyi idő kell. Ezt nem lehet felgyorsítani. 

– Mindenkinél egyéni, hogyan regenerálódnak a szövetek – fűzte hozzá, majd azt is elárulta, nem csak testileg, lelkileg is van hova fejlődnie.

– A sportolásnak van egy stresszkezelő, relaxáló, meditatív része is. 

– Pont ezektől fosztott meg a sérülésem. De végre tudok valamennyit mozogni, tudok kapcsolódni a világhoz és az emberekhez, ami egyben a lelkiállapotomra is jó hatással van – mondta lapunknak.

„Hónapról hónapra kell gazdálkodnom a pénzzel”

Juliska tíz éve dolgozik a Madách Színháznál, ahova gyógyulása után tárt karokkal várják. Azonban a felépülése mellett egy extra feladattal is meg kell birkóznia, ugyanis jelentős bevételkiesést jelent számára, hogy nem tud eleget tenni munkájának. Ráadásul van egy kisiskolás gyermeke, akiről szintén gondoskodnia kell.

– Próbálok tenni azért, hogy ha ne adja isten, de még egyszer ilyen helyzetbe kerülnék, ilyen problémáim ne legyenek. Nem könnyű, de már kezdek hozzá szokni – árulta el, majd kiemelte, hogy bizonyos szempontból a mostani időszak a koronavírus-járványra emlékeztetni.

– Mindenki emlékezzen vissza a pandémiára, milyen törés volt az életünkben. Ez pontosan ugyanolyan nekem. 

– Ha azon bánkódnék minden nap, hogy nem tudom azt az életet élni, mint máskor, bediliznék. Ilyenkor át kell állítani az embernek az agyát, amit a covid megtanított. El kell hinned, hogy így is teljes, egészséges ember vagy, aki él, csinálja a dolgát, csak egy másik formában – emelte ki Juliska, majd hozzátette, a nehezén már túl van.

– Ha magamra, az életemre nézek, nem vagyok elkeseredett vagy kétségbeesett. Próbálom ebből a helyzetből a legjobbat kihozni. Bizakodó vagyok. Mindent megteszek, hogy felépüljek. Ahogy a testem meggyógyul, a lelkem is a helyére fog billenni – mosolygott.