Szécsi Pál 80. születésnapi emlékkoncert az Arénában

Bár a hetvenes években nemigen voltak a Puskás Arénában, azaz akkor még a Népstadionban koncertek (1965-ben Louis Armstrong, ’86-tól pedig elsőként a Queen tudta megtölteni a Stadiont), de a kor ünnepelt hazai sztárjai akár egyszerre 70 ezer embert is bevonzottak a lelátóra már azzal, hogy a színészek-énekesek válogatott focicsapata évente összecsapott az akkori újságíró válogatottal. 1974. év elején meg arról szóltak a hírek, hogy azon a nyáron a jeles mérkőzésen a Koós-Aradszky-Szécsi csatársor vezeti fel a színész-énekes csapatot, azonban nem így lett. Az akkor 30 éves, de már milliók által ünnepelt sztár, Szécsi Pál ’74 márciusában, tragikus hirtelenséggel elhunyt. 

Szécsinek mindössze pár év adatott meg arra, hogy a rivaldafényben álljon. A hányatott sorsú, apját hamar elvesztő, majd anyja által magára hagyott és így állami gondozásba került kissrác felcseperedve nyomdai segédmunkás és strandi kabinos volt, amikor a véletlen szerencse a tenyerébe emelte. A jóképű fiúból manöken lett, majd – még alig 21 évesen – néhány dalt is el kellett énekelnie a kifutón. Őstehetség, mondták, és fénylő üstökösként elindult énekesi karrierje, hamar az ország kedvencévé vált, dalait milliók dúdolták. 

Jövő márciusban pedig a Budapest Arénában, a születésnapi gálakoncerten elhangzik majd az összes ismert Szécsi-dal, köztük az Egy szál harangvirág, a Gedeon bácsi, a Karolina, a Két összeillő ember, az Én édes Katinkám, a Csak egy tánc volt, a Szeretni bolondulásig, A távollét, a Kósza szél, a Mint a violák vagy a Pillangó, emlékezve a kor nagy előadójáról.