2002-től szárnyalt Oroszlán Szonja karrierje. A Valami Amerika, évekig játszott a Vígszínházban, volt a Centrál Színházban, a Madách Színházban és a Játékszínben is, tévés szereplések: zsűrizés, sorozatok.
A színházban és a tévében is voltak mindenféle karakterek, de valahogy a filmben volt ez a „buta szőke” karakter, meg a vígjáték, vígjáték, vígjáték… És egy idő után azt éreztem, hogy unom. Kéne valami más, egy kihívás
– emlékezett vissza Femina Szókimondó című műsorában a színésznő, aki arra eszmélt egy idő után, hogy folyamatosan magát ismétli a szerepekben.
Konkrétan kívülről láttam magam. Mondok egy példát: fiatalon volt, nagyon hamar egyébként, amikor rájöttem és észleltem ezt. (...) Amikor a Dzsungel könyvét játszottam, 220 előadást játszottam belőle a Pesti Színházban… Amikor énekeltem a dalt, azon vettem észre magam, hogy tök máshol jár a fejem. „Jajj, nem vettem meg az izét, meg kell rendelnem...”, és egyszer csak taps volt. Az ébresztett föl, az hozott ki ebből. Lementem a színpadról és azt éreztem: úristen, ez annyira kellemetlen, ezt nem tehetem meg a nézővel. Ez tiszteletlen, meg a deszkával – így szoktam hívni a színpadot. Hát ez egy szent hely
– mesélte Oroszlán Szonja, aki ezen a ponton megállt egy kicsit és átgondolta, milyen újdonságra, kihívásra lenne szüksége.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.