Molnár György Elefánt: Nincsenek áttétek a szervezetemben

Három év után újult ki Molnár György daganatos betegsége. Tavasszal meg kellett operálni, hetekig aggódott érte a családja, a zenésztársak, sikerül-e újból felépülnie. Nyáron lapunknak úgy nyilatkozott, nincs jól, de mindent elkövet gyógyulása érdekében. A Bors újra érdeklődött hogyléte felől, és nagy örömünkre már a hangján is érezhető volt, sokkal jobban van.

– Nem lehet összehasonlítani az állapotomat az elmúlt hónapokhoz képest. Még nem vagyok száz százalékban a régi, de az elmúlt hónapokhoz képest összehasonlíthatatlanul jobban vagyok, az erőm kezd visszatérni. Bízom benne, hogy a helyzet még sokat fog javulni – kezdte. – A műtét március 29-én volt, az áprilist és a májust végig feküdtem, júniustól kéthetente jártam kontrollra. 

Január elején kerül sor egy újabb ellenőrzésre – mondta érdeklődésünkre.

Családja adott erőt a gyógyulásához

A család szeretete és az élni akarás sokat tett a gyógyulásához.

A gyermekeim még kiskorúak, 14 és 16 évesek lesznek hamarosan. A kisebbik hatosztályos gimibe, a nagyobbik nyelvi előkészítőre jár, egyszerre fognak érettségizni. A lányom pedig már megajándékozott egy tündéri kisunokával, Bulcsúval. Őt már sikerült zeneileg megfertőznöm, nemrég gitároztam neki, majd kapott a nagymamájától egy hangszert, azóta nem hajlandó letenni. Állandóan azzal és egy kalappal a fején közlekedik. Tavaly július 7-én született, nemrég múlt egyéves, úgy is hívom, hogy 007-es. A családunk szeme fénye – mondta boldogan a büszke nagypapa.

Végre aggodalom nélkül telt a karácsony

Az örömhír természetesen jó értelemben rányomta a bélyegét a szeretet ünnepére is, végre aggodalom nélkül töltötték ezeket a napokat, és a pozitív eredmények tudatában nyugodtabban áll az új évhez is.

– Boldogan telt a karácsony, együtt ünnepeltünk a feleségemmel, a fiaimmal, a lányommal. Egyedül a kisunokám hiányzott a családi összejövetelről, mert sajnos lebetegedett. Nagy sütés-főzés volt, mint ahogy ilyenkor mindenhol szokás. Szeretnék még legalább negyven új évet! – fogalmazott a zenész.

„Potyogtak a könnyeim”

Molnár György az augusztusban megrendezett Omega fesztiválon, Őriszentpéteren lépett utoljára színpadra. Betegsége miatt különösen megterhelő volt számára. Nem csak fizikailag, hanem lelkileg is, ugyanis ott végérvényesen lezárta a zenekar hatvanéves pályafutását.

Mindegyikük kedves volt számomra. Az Omega 60 előadás egy kínszenvedés volt nekem. Amikor előre néztem, nem láttam Kóbort a mikrofonnal a kezében, helyette egy vadidegen ember állt ott. Nem tudom ebből mennyit vett észre a közönség, de hátat kellett fordítanom, mert potyogtak a könnyeim. Muszáj volt megemberelnem magam, hogy vissza tudjak fordulni. Nem tudom már elképzelni másokkal, másképpen. Ráadásul fizikailag is gyenge voltam, a hosszú autóút megviselt. Öt számot vállaltam, de az elsőnél rettenetes szédülés jött rám, forgott velem a világ. Abban a pillanatban azt sem tudtam, hogyan csinálom végig az előadást. 

 Az Omega éljen az embereknek a tudatában, talán az magasabb szint is, mint fizikálisan megjelenni. Ez az öt ember jóban-rosszban úszott együtt hatvan éven keresztül. A dalaink megmaradnak az utókornak – mondta a zenész.