Unokája tartja a lelket Horváth Charlie-ban
Ma ünnepli 75. születésnapját egyik legnagyobb régi motoros sztárunk, Horváth Charlie. A Liszt Ferenc-díjas énekes-zenész kendőzetlen őszinteséggel mesélte el az ünnepi alkalom kapcsán a Borsnak: maréknyi barátja maradt és egyedül unokája tartja benne a lelket.
Forrás: Bors
Horváth Charlie-t születésnapja alkalmából kerestük fel, hogy felköszöntsük és megkérdezzük, miként változott meg lelkileg, fizikailag az elmúlt évek során.
– Talán az változott, hogy kicsit megnyugodtam. Nyilván ez a korral jár, de amikor színpadra állok, egy hatalmas varázslat történik körülöttem. Megfiatalodok, és olyan érzésem van, mintha 20 évvel ezelőtt lennék. Egyszerűen nem érzem magam fáradtnak, nem érzem, hogy bármi baj lenne – kezdte a Jég dupla whiskyvel, a Könnyű álmot hozzon a szél és a New York New York előadója, aki szerint pár dolog miatt éri meg ezt egyedül csinálni.
„Azokért élek, akik maradtak”
– Van egy csodálatos unokám, akinek hihetetlenül boldog élete van. Van pár jó barátom, akik ott vannak mellettem – mondta az énekes, akit arról kérdeztünk, hogy merít-e erőt barátaiból a művészetében.
Nem igazán. Főként azért, mert nagyjából hetven évesen jöttem rá arra, hogy nem igazán van sok igazi barátom. Ezért azokért élek, akik maradtak
– fűzte hozzá Charlie, majd elmesélte nekünk, hogy rocksztárként mennyire része még az életének a szórakozás.
„Inkább otthon maradok”
– Emlékszem még, mikor Somló Tomival jártuk az éjszakákat, de annak már vége. Már nem járok sehova. Rájöttem, hogy az egészségem a legfontosabb, mert ha az nincs, akkor minden más lényegtelen. Igyekszem őrizni a fizikai egészségemet és ezért inkább otthon maradok – hangsúlyozta a Hajnali szél, az Az légy, aki vagy és a Skandináv éjszakák énekese, majd hozzátette: kevés dolog van már, ami miatt megéri estéről estére felmennie a színpadra.
„Nekem szenvedélyem van”
– Már csak az unokám és a maréknyi barátom az, akiknek, jobban mondva, akik miatt felmegyek a színpadra. Meg azért azt ne felejtsük el, hogy mi nagyon jó zenét játszunk. Azért lehetünk ott, ahol vagyunk, mert ’67 óta töretlenül igyekszünk igényes zenét, igényes dalokat gyártani azoknak, akik úgy döntöttek, hogy minket hallgatnak. Nekem nincs munkám. Nekem szenvedélyem van, amivel szerencsére még keresni is lehet. Sosem a pénzért csináltuk és ez meg is látszik rajtunk. Azért zenélünk, mert ez mozgat minket előre.
