Liptai Claudia: „Összeállt, hogy az anyám nem szerelemből ment az apámhoz”

Megrázó gyermekkori élményeiről vallott Liptai Claudia, aki Kadarkai Endre Szavakon túl című rádióműsorában öntötte ki a szívét. Szülei és tanárai sem támogatták fiatalkorában, ez pedig örök sebeket hagyott benne.

Milyen meghatározó mondat – elevenítette fel.

– Nem azt mondom, hogy kockásra kell simogatni a gyerek fejét, hogy milyen okos. De biztos, hogy egy alap önbizalmat mindenkinek kell adni. Meg egy alap elvárást. Ez nagy baj, hogy tőlem nem vártak el soha semmit. Anyukám sem – árulta el Clau, amit ezzel magyarázott:

– Nem volt ideje ezzel foglalkozni. Annyira lekötötte valószínűleg az apámmal való hadakozás, az, hogy egyáltalán étel kerüljön az asztalra. Annyit dolgozott, mert az apám már nem dolgozott egy idő után.

A színésznő elmondta, szerencsére barátai voltak, az emberi kapcsolatok fontosságára ekkor ébredt rá. Legnagyobb félelme, hogy eltűnnek azok az emberek, akiket szeret, a családja, a barátai. Ahogy mondja, minden más újra vásárolható, újra kezdhető.

Bár nem hisz a spirituális dolgokban, de anyukája halála után elment egy családállításra.

– Egyszer csak ráláttam a szüleim életére. Nem mint anyura, apura, hanem mint nőre és férfira. Az összes mondat, amit gyerekkoromban mondtak, összeállt.

Megértette, miből eredeztethető édesapja féltékenysége, anyja tűrése.

Apja sosem kért bocsánatot a viselkedéséért Claudiától.

– Sírtam, amikor meghalt. De azért, mert arra az apura emlékeztem, aki nagyon jófej volt néha még gyerekkoromban, aki játszott velem. Én azt a pár évet sirattam. Azután egy dinnye volt apu fejében lényegében az italtól.

Clau elárulta: mikor elhagyták őt az anyjával, az apja letette az alkoholt.