A család, egy maréknyi tisztelő és a Nemzet Színészei kísérték utolsó útjára pénteken kora délután a Farkasréti temetőben Haumann Pétert. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja május 28-án, 81 évesen hunyta le örökre a szemét, betölthetetlen űrt hagyva maga után emberileg és szakmailag is.
Fotó: Dombovari Tamas
Fotó: Dombovari Tamas
Fotó: Dombovari Tamas
Fotó: Dombovari Tamas
A zárt körű búcsúztatón Rudolf Péter mondott megható beszédet. A pályatárs úgy fogalmazott, hogy Haumann Péter útját reflektorok világították, mi pedig megérthettük: azért él fényben, mert minden rá vetülő fénynyalábot felerősítve, megsokszorozva sugárzott tovább. „Egyidejűleg volt művész és polgár” – mondta.
Legtöbbünknek, nekem is színészóriás volt. Minden rezdülésében meg tudta mutatni a legbelső és legösszetettebb emberi érzelmeket, azt, hogyan válik egy apró, jelentéktelen hangsúly sorsfordító történéssé, és miként teremt, rombol a csend
– mondta Rudolf Péter, a Vígszínház igazgatója, aki Ugron Zsolna író sorait olvasta fel.
Mint kiemelte, Haumann Péter művészetével és emberségével emelkedett a legnagyobbak, a nemzet színészei közé, örökre. Hozzáfűzte: végtelen jókedvvel, türelemmel fogadta a közönség rajongását és tiszteletét, alázattal hivatása megpróbáltatásait.
Egész életében kitartóan és rendületlenül kereste a jót, az emberit, és amire rálelt, rögtön tovább is adta családjának, barátainak, pályatársainak és a nézőknek
– hangsúlyozta Rudolf Péter.
Felidézte az elhunyt egyik utolsó interjúját, amelyben Haumann Péter elmondta: „a fene se gondolta volna, hogy a Hupikék törpikék legalább olyan érvénnyel merül fel, mint a III. Richárd”. Ezek ugyanolyan érvényű alakítások voltak, mint az Indul a bakterház Patása, A fösvény Harpagonja, a Három nővér Olgája és a Vízkereszt Malvoliója.
A temetés nem volt nyilvános a sajtó számára, Haumann Péter földi maradványait a családja kísérte a nyughelyére, ahol végső búcsút vettek tőle. A halálával azonban nem ér véget a mese, többek között Bodrogi Gyula is ezt nyilatkozta a lapunknak a minap:
Csak reménykedni merek abban, hogy fennmarad Péter hagyatéka és még milliók fognak emlékezni arra, hogy ki is volt ő valójában.
Haumann Pétert a Kulturális és Innovációs Minisztérium, a Magyar Művészeti Akadémia és a Fővárosi Önkormányzat a saját halottjának tekinti, és gyászolja őt az egész ország. A halálával egy nagy formátumú művész hagyott itt minket.
A temetésre érkező művészekről készült fotóinkat itt tekinthetik meg.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.